8. fejezet. Egy szuper nap:)

Meghoztam a kövi részt!:) 6-7 komi, és jön a kövi!:D

Másnap szinte elviselhetetlen hátfájással -igen, köszi Megan-ugyanakkor hihetetlenül boldogan keltem fel. Komolyan, még az sem érdekelt, hogy a padlón fekszem, és kiütötték az egyik vesémet. Soha nem vallottak nekem ilyen módon szerelemet. Na jó, Harryn kívül még soha senki nem vallott nekem szerelmet. Az egyetlen barátom egy szemét állat volt, aki egy buli után erőszakosan vitt be a szállodai szobájába. És onnan szerintem mindenki tudja, hogy mi történt. Lényeg, hogy az volt életem egyik legrosszabb estéje a sok közül. Utána rögtön szakítottam vele. Ezért meg is vert, és anya elől sem tudtam eltitkolni a testem szinte minden pontján ott éktelenkedő kék foltokat. 

Én pedig még mindig hihetetlennek tartom, hogy Harry pont engem akar. Hisz én nem vagyok különleges. Néha nagy a szám, és beleokoskodok dolgokba. Még mindig nem értem, hogy mi fogta meg Harryt bennem. Vagy nem is fogta meg semmi, csak mivel most nincs csaja, beéri velem is.

Megráztam a fejem, és elhessegettem ezt az ijesztő, és fájdalmas gondolatmenetemet a fejemből.

Feltápászkodtam a földről, és jobbnak láttam, ha elkezdek készülődni mert a munkahelyre is be kell mennem Megannel. Az említett személy még nagyban húzta a lóbőrt, ezért visszamentem az ágyhoz, és a telefonom beleállítottam egy durva rock-ot. A készülékből szóló hangos zenére felriadt, és olyannyira megijedt, hogy kiesett az ágyból.

-Au, te agyament, ez mire volt jó?-nézett rám mérgesen, miközben próbálta magát felkaparni a padlóról.

-Ó csak azért, mert este vesén, háton rúgtál. És amikor egy nagyon erőset odasóztál, leestem az ágyról. Egész éjszaka a földön voltam, annak érdekében, hogy megőrizzem belső szerveim épségét.

Elnevette magát.

-De az véletlen volt.

-Ez is. csak véletlen elnyomtam a telefont.

-Ó hát persze.-forgatta meg szemeit.-Megyek zuhanyozni.

-Menj csak.-sóhajtottam, mert tudtam hogy egyhamar úgy sem végez. Én pedig elég gyors vagyok ahhoz, hogy ne késsünk el.

Miután Ms. Lady kifáradt a fürdőszobából, normális öltözetben immár, én is fogtam az aznapi ruhámat, és becsoszogtam a fürdőbe.

Egy hűvös zuhany után magamra kapkodtam a szerelésemet, és a hűvöskés idő miatt magamra vettem egy kapucnis színes  felsőt is. Hajamat oldalasan befontam, és egész tűrhetően nézett ki a végeredmény.

Gyors reggeli után anyával és Meggel elindultunk a kávézóhoz. A hűvös szellő megcsapta arcomat, amibe beleborzongtam. Sajnos Londonban már augusztusban kezd lehűlni a levegő.

Séta közben arra lettem figyelmes, hogy a telefonom rezeg. Kihúztam rövidnadrágom zsebéből, és kíváncsian néztem rá a kijelzőre. Harry..

Szívverésem, és pulzusom az egekbe szökött.

-Szia Harry.-mosolyodtam el.

-Szia.-hallatszott a hangján, hogy nagyon vigyorog.-Délután ráérsz?

-Igen-haraptam ajkamba, és közben anyára sandítottam kérdő tekintettel.

-Elviszlek a fiúkhoz. Ismerjék már meg jobban a barátnőmet. 2-re érted megyek.

Arcomat elöntötte a forróság, gyomromban életre keltek a pillangók, és alig kaptam levegőt.

A telefonba csak pár másodperc elteltével tudtam beleszólni.

-Öhm, hogyne, igen persze. A kávézó elé gyere.

-Rendben, alig várom. Szia.

-Sz-szia.

Ezt nem hiszem el. Itt esetlenkedem, harapdálom a szám szélét, mint valami elmebajos. Magamra sem ismerek.

-Hova akarsz te elmenni?-fordultak felém, és hihetetlenül egyszerre kérdeztek.

-Harry elhívott magukhoz.-gyorsaságom, és idegességem miatt beleharaptam a nyelvembe is.

-Áu.

-Ez szuper.-sikkantott Megan, és nyakamba vetette magát.

-Feltéve, ha elengedlek.-bujkált anya szája szegletében egy sejtelmes mosoly.

-És ugye elengedsz?-néztem rá bociszemekkel. Ez mindig meghatja.

-Talán.-húzta az agyam.

-Oké, igen, köszi.-vigyorogtam.

-Ne szemtelenkedj velem.-bökött oldalba komoly arccal, de utána elnevette magát.

Amikor végre a kávézóhoz értünk, anya előkotorta a boltkulcsot a táskájából-ami vagy tíz percig tartott-és kinyitott.

Újabb monoton munkanap. Hurrá. De azzal tudtam magam vigasztalni, hogy a délután sokkal jobb lesz.

A délelőtt nagyon unalmasan telt. Kezdtem úgy érezni, hogy két óra soha nem jön el. Vevők jöttek, mentek, és bár tudtam, hogy idő előtt nem jön ide, mindenkiben őt kerestem.

Kezdenek visszatérni belém az érzések. Pedig annak idején mind kiölődött belőlem..

Félek magamtól, komolyan. Elmosolyodtam, és már annyira kizártam a külvilágot, hogy nem is vettem észre, hogy egy vevő-meglehetősen gazdag férfi-áll előttem és valamiért elég pipa lehetett.

-Valami gond van?-kérdeztem óvatosan, miközben arcát fürkésztem, és közben azt figyeltem, ahogy feje pirosból rózsaszínbe, rózsaszínből lilába vált. Mint egy egész színskála.

-Elárulná nekem kisasszony,-nyomta meg a kisasszony szót-hogy mit nem értett maga az alatt, hogy a kávéba cukrot kérek?

Bamba fejem láttán folytatta.

-A só, az maga szerint megfelel cukornak is?

-Jézusom sajnálom. Adja ide, kicserélem.-ügyetlenkedtem egy sort, és úgy nyúltam a csészéért, hogy véletlen fellöktem, és az egész csésze tartalma az úrra zúdult.

-Úristen. B-bocsánat.-fogtam egy zsebkendőt, és megpróbáltam felitatni a fehér ingen éktelenkedő barna foltot. Most miért nem jön a Vanish-es nő, és nyomja a kezembe az öblítőszert, mint a reklámba??

-Inkább hagyja. Viszlát.-szólt ingerülten, kezemet lefejtette az ingéről, és felhúzott orral távozott.

Hát egy vevővel kevesebb. Így jártunk.

Viszont nagyobb baj volt ennél, hogy az egész kávézó rajtam röhögött, sőt még anyáék is dőltek a nevetéstől.

Megszeppenten, ugyanakkor mérgesen rájuk néztem, és a munkára próbáltam összpontosítani.

Villámgyorsan kaptam le magamról az egyenruhámat, amint az óra elütötte a kettőt. hajamat gyorsan megigazítottam a személyzet tükrében, és indulásra készen toporogtam az ajtóban. Idegesen doboltam a lábammal, tördeltem a kezem, és vártam Harryre. Öt perc múlva végre megláttam az autóját, leparkolni a kávézó előtt, és pár pillanat múlva már őt is megpillantottam. zsebre tett kezekkel, nagy léptekkel haladt a bejárati ajtó felé. 

-Sziasztok.-intettem hátra Meganéknek, és kimentek az ajtón. Semmi nem számított. A külvilágot kizártam, ha akartam volna, ha nem. Csak Harryt láttam. Nemrég még azt gondoltam, hogy ez nagyon gáz dolog. Amikor a filmekben megjelenik a nagy ő, és nem érdekel többet semmi. Csak ő. De most már látom, hogy van valóság alapja is.

-Szia Harry.-mosolyogtam.

-Szia.-nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd elhajolt. És körülnézett. Kérdő pillantással néztem rá, hisz nem értettem, hogy miért viselkedik ilyen furcsán.

-Mi a baj?-vontam fel szemöldököm, miközben a kocsijához igyekeztünk. 

-Semmi, csak..-tétovázott, és kikukucskált a kapucnija, és a napszemüvege mögül. Azt hiszem, beletelik majd egy időbe, mire én ezt a bujdosást megszokom.

-Csak?

-Nem akarom ezt elsietni. Jól szeretném csinálni. De nem akarom, hogy neked rossz legyen. A sajtó kiforgat mindent. Miattad csi..

-Jó mindegy, értem. Nem kell magyarázkodni.-szakítottam félbe. Megértem én persze..Én mindent elviselek. Apa halála után ez semmi, igaz?

-Ne haragudj.-suttogta, bizonyára kivehette hangomból a fájdalmat.

Csak megráztam a fejem, hogy semmi baj nincsen. De megszólalni nem mertem, mert féltem, hogy elcsuklik, vagy megremeg a hangom. Elfojtottam előtörni készülő könnyeimet, és vettem egy nagy levegőt. Talán nem akar felvállalni engem? De mondjuk érthető. Miért mutogatna maga mellett egy olyan lányt, mint én? Bennem semmi különleges nincs. Csak egy átlagos lány. Egy lány, aki most feltétel nélkül, és visszavonhatatlanul beleszeretett egy sztárba. Egy olyan sztárba, akibe több millió lány "szerelmes".

-Hé, mi a baj?-nézett rám, amikor már az autóban ültünk. Az autó ablaka sötétített volt, így itt legalább nem kellett aggódnia. Ahogy magamban, az agyamban peregtek a mondatok, még így is hallottam a hangomban a keserűséget.

-Semmi.-vágtam rá túl gyorsan. Nem feszegette tovább, és az út további részében, némán vezetett, és néha lopva rám sandított. Ilyenkor mindig ajkamba haraptam, és valószínűleg a fejem búbjáig vörösödtem. Egy fiú sem volt még képes így zavarba hozni. De ő..azok a szemek, a göndör hajfürtök. Nem bírok nekik ellenállni. A haragom pedig kezdett elszállni, az idő elteltével.
Mikor leparkoltunk a ház előtt, gyomrom görcsbe rándult. Ilyen hatalmas házat. csak tátottam a számat, és nem jöttem rá, hogy hogyan is kell azt becsukni. Harry elvigyorodott reakcióm láttán. Közelebb hajolt, és ajkait az enyémekre tapasztotta. 
Csodálom, hogy meg mert csókolni sötétített ablakoknál. Na jó félreteszem az arrogáns modoromat, és örülök, hogy most itt lehetek vele.
-És mi van ha nem fognak szeretni?-néztem félénken Harryre.
-Már találkoztatok 2-szer is. És nagyon bírnak.-kacsintott.
-Te ezt meg honnan a fenéből tudod?
-Sejtem.-vigyorgott.
-Ezt tedd fel.-és a kezembe nyomott egy napszemüveget.
-Bele fog telni egy időbe, mire én ezt megszokom.-csúszott ki a számon, de szerencsére elég halkan ahhoz, hogy ne hallja meg.
-Menjünk.
Kikászálódtunk a kocsiból, és sietős léptekkel mentünk az ajtóhoz. Harry benyitott, és előreengedett.
-Köszönöm Uram.--hajoltam meg előtte, képzeletbeli szoknyámat megfogva.
-Semmiség, Hölgyem.-hajolt meg ő is, és mindketten elnevettük magunkat.
-Gyere.-megfogta a kezem, és a nappali felé húzott.
Leült a kanapéra, én pedig leültem volna mellé, ha az ölébe nem húz.
Elpirulva ránéztem, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.
A romantikus pillanatot a nagy robajjal érkező fiúk zavarták meg.
-Hát itt a kis szerelmes pár.-ordítozott...várjatok..Louis.-Ahhoz képest csajszi, hogy az elején lebírtál volna minket köpni, egész jól haladunk.
-Sziasztok.-nevettem, és mind a 4 fiú leült velünk szemben.
Én, hogy ne legyek illetlen, lecsusszantam Harry öléből, és mellé ültem.
-Na és akkor most ti együtt vagytok?-kérdezte...uh...Niall.
Harry hirtelen felállt, és magával rántott engem is.
-Srácok, hivatalosan is bemutatom a barátnőmet, Maddie Johnsont.-Harryn látszott, hogy majd szétveti a büszkeség. csak nem tudom mire..kire. Odahajolt hozzám, és hosszan megcsókolt. 
Most már tényleg befejezem az önlebecsülést. ha ő szeret, akkor é is elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. És ha ő szeret így, akkor én is boldog vagyok.
A fiúk mind ujjongani kezdtek.

És kezdetét vette az ismerkedés. A fiúk mindenről kifaggattak, én pedig zavarba jöttem mindig.
-És a családod?-kérdezte Zayn.
Tudtam, hogy ezt is megfogják kérdezni.
-Hát, elég...szétszórt a családom.-nevettem fel szomorúan.-Apukám meghalt tíz éve, a tesóm utál ezért. Van egy kelekótya, és szerethető anyám. És Megan..
-Sajnálom, nem akartalak kínos helyzetbe hozni.-mentegetőzött a csokibarna szemű fiú.
-Semmi baj..Már megszoktam az ilyen kérdéseket. De most már ti is meséljetek magatokról.-kacsintottam.-Habár arra már rájöttem, hogy teljesen örültek vagytok. Jó értelemben.-nyomtam meg a "Jó"-t.
Nagyon sokat nevettünk, és rengeteg mindent tudtam meg az összes fiúról is. És kiderült, hogy jobb arcok mint hittem. Louis tényleg egy nagy mókamester, azt meg kell hagyni, szinte minden szóban talált valami mocskosat, vagy vicceset. Niall tényleg óránként kiment kajáért, és nagyon cuki volt, amint két pofára verte a szendvicsét.
Liam a legaggódóbb, de ugyanakkor a legjószívűbb is. Pont ahogy Harry mesélte. Zayn pedig..
-Jó a hajam?-kérdezte immár huszadjára az elmúlt órában.
-Nem.-meguntam már ezt. De azért vicces volt az arcába ordítani hogy nem:)
-Ez gonosz volt.-vágott világfájdalmas képet, és felment az emeletre, majd egy tubus hajzselével tért vissza.
-Az meg minek?-néztem rá, majd a többiekre, akik úgy néztek, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Egyszerűen csak ilyen. Majd megszokod.-búgta a fülembe Harry.
-Aha..
A délután nagyon jól telt. Estefelé, 6 óra körül már kezdett sötétedni. Harry hirtelen elengedte a kezem és felállt. Kérdő tekintetem láttán felhúzott maga mellé, felém fordult, hajamat fülem mögé tűrte, és megcsókolt. 
-Várj meg itt.-mondta, majd eltűnt a lépcső tetején, és 2 perc múlva már újra mellettem állt.
Egy kék kendő volt a kezében. Bekötötte a szememet, én pedig nem láttam semmit.
-Ezt most miért?-hebegtem.
-Majd meglátod.-felelte rekedt hangján.
Megadtam magam, és hagytam, hogy vezessen. Éreztem, hogy már nem vagyunk a házban.
Egy perc múlva meg már a talajt sem éreztem magam alatt.
-Harry?-kérdeztem ijedten.
-Nyugi.-nevetett.
-Én olyan nyugodt vagyok..
-Veszem észre. Úgy ver a szíved, hogy félek, nehogy kitépje a mellkasodat.
-Haha. Lebuktam.-éreztem ahogy arcomat elönti a forróság.
Harry ajkait az enyémeken éreztem, és hosszas csókunk után a talajt is éreztem a lábam alatt.
-Ne less.-kuncogott.
-Nem fogok.-hogy is leshetnék, amikor olyan erősen húzta meg azt a kendőt, hogy a szemeim is mindjárt kifolynak?
Levette a kendőt a fejemről, és elém tárult a csodás látvány. Egy kis mező, leterítve egy pokróc, és rajta egy kis kosár. Gyertyák a fűben.
Gyönyörű volt.
-Harry ez csodálatos.-suttogtam.
-Tetszik?-csillantak fel a szemei. Hihetetlenül aranyos volt, hogy ezt így megszervezte.
-Hát persze, hogy tetszik.
Megfogta a kezem, és leültünk. A kosár egy hatalmas tál epret, és csokiöntetet, valamint szőlőt rejtett.
-Kapd el.-nevettem, és odadobtam egy szőlőszemet Harrynek, amit sikeresen el is kapott a szájával. Elismerően vigyorogtam, és megtapsoltam.
-Te jössz.-ült kicsit hátrébb, és idedobott egyszerre 3 szőlőszemet, amelyikből csak egyet kaptam el.
-Hé ez nem ér.-tettem csípőre a kezem, és csúnyán néztem rá. Huncutul vigyorgott, én pedig odamásztam hozzá és ledöntöttem fekvő helyzetbe. Épp megcsókoltam volna, amikor elhajolt, felállt, és elkezdett futni.
-Akkor csókolhatsz meg, ha elkapsz.-kacsintott.
-És ha nem?
-Akkor majd megadom magam.
Utána iramodtam, és már félúton sikerült elkapnom. Végre meg tudtam csókolni, és ez most mindennél jobban esett. Az eső egyszeriben szakadni kezdett, én pedig ijedten ugrottam hátra.
-Hát ez valamilyen szinten romantikus is, meg rossz is. Mentsük meg a csokis epret.-nevetett Harry.
A cuccokat gyorsan a kosárba pakoltuk, és lassan, mit sem törődve az esővel, elindultunk visszafelé. Amikor Harryékhez értünk, leraktuk a nappaliban a kosarat, és én közöltem, hogy  lassan megyek, mert anya már így is aggódik.
-Hazaviszlek.-ajánlkozott.
-Ha nem lenne nagy gond..inkább gyalog menjünk.
-Hogy elázzunk?-nézett rám értetlenül.
-Igen. Imádok nyáron elázni.-néztem rá bociszemekkel.
-Jó rendben.-kacagott.

Hazafelé úton egymás mellett sétáltunk, én pedig csak egymás mellett limbálózó kezeinket bámultam.
-Sajnálom. De én csak téged akarlak megvédeni.-Harry észrevette, és csak ennyit mondott.
-Tudom. De én ilyenkor úgy érzem, hogy nem akarsz..felvállalni.-suttogtam, mert nem bírtam hangosabban beszélni. Torkomban hatalmas gombóc nőtt.
-Tényleg így gondolod?-nézett rám bizonytalanul Harry.
Vállam megvonva Harryre sandítottam.
-Sajnálom. Megint megbántalak.-suttogta.
-Nem bántasz meg. Csak nekem ezt még meg kell szoknom.-mosolyogtam rá.
-Maddie én..szeretlek.-lépett közelebb hozzám, és mélyen szemeimbe nézett.
-Én is.-szemembe könnyek szöktek, hisz egy sztár kimondta hogy szeret. Az hogy igaz e...nos bíztam benne.
Mikor hazakísért, a kapu előtt megálltunk, és megölelt.
-Nagyon jól éreztem ma magam veled.-suttogta a fülembe. 
-Én is.
-Mennem kell.-mondta, de nem engedett szorításán.
-Tudom.-válaszoltam, és még jobban megszorítottam a pólóját. Magamba szippantottam édes illatát. Tíz percig állhattunk még így, amikor elengedett.
-Jó éj. Szia.-nyomott egy csókot ajkamra, és elengedte a kezem, majd egyre távolodó alakja eltűnt a sötétben.

Aznap este mondta nekem Harry Styles először, hogy szeret. A gombóc még mindig ott volt a torkomban, így a lélegzés is nehezemre esett. Hihetetlenül boldog voltam. csak azt nem tudtam, hogy ez a boldogság meddig fog tartani. Hisz ő egy sztár, és fennáll a veszély, hogy egyszer majd itt hagy. De ilyenre gondolni sem mertem. Élek a mának, hisz ami megtörtént, az megtörtént, nem lehet visszaforgatni, így minden percét ki kell élvezni. És reméltem, hogy még sokáig mondhatom magam Harry barátnőjének. Úgy éreztem, hogy azt a hatalmas lukat, amit még apa halála ütött a mellkasomba, Harry be tudja gyógyítani. És ez igazán..felemelő érzés volt.