7. fejezet. Békülünk?

Másnap reggel arra keltem, hogy éles fájdalom hasít a fejembe.
Kitántorogtam a fürdőbe, és belepillantottam a tükörbe. Szemeim fel voltak dagadva a sírástól, arcom kipirult a melegtől. Még mindig zihálva vettem a levegőt, a szörnyű álom miatt. Hajam az égnek állt. Egyszóval egy zombi is jobban festett nálam. Gyorsan átfésültem a hajam, felöltöztem, és közben megpróbáltam visszanyerni normális lélegzetvételemet.
A felduzzadt szememmel semmit nem tudtam kezdeni, ezért gondoltam, ma nem igen megyek ki így az utcára.
Lementem az étkezőbe, ahol álmos családom éppen étkezett. Kérdő tekintettel néztek rám, gondolom rémes arcom láttán.
-Mi történt?
-Semmi..-tértem ki a kérdés elől.
-Ha semmi nem történt volna, akkor nem lennének úgy feldagadva a szemeid, mintha bevertek volna neked vagy 3-at.-szólt oda mogorván Faith.
-Kösz..szerintem tudom magamtól is.-vetettem oda én is, és keresztbe fontam a karom a mellkasom felett.
Kicsit kezdett most már elegem lenni Faithből. Nem tudom, meddig akarja még ezt csinálni, de most már kezd elég irritáló lenni.

Fogalmam sem volt, mit csináljak. Legszívesebben sírtam volna, de már egy könny csepp sem csordult ki a szememből. Nemrég komolyan úgy gondoltam, hogy az ilyen dolog nagyon nyálas, és gáz. És most ugyanezt érzem én is. Összetörték a szívem.
Nem fogom többet keresni..Minek? Hisz ő maga mondta, hogy nem akar többet barátságnál..
Én hülye meg bedőltem a macsó dumájának..
Meglepetten vettem észre, hogy újra folynak szememből a könnyek. Remek tehát tudok sírni..
Ideje volt felhívnom Megant. Szegényt elhanyagoltam az utóbbi pár napban.
Előkaptam telefonom, és megpróbáltam leállítani a hüppögésem, addig amíg kicsöngött.
-Haló? Maddie? Miért nem hívtál? Baj van?-bombázott a kérdéseivel. Nagy özönként zúdultak rám.
-Igen, nem tudom, és igen.-nem tudtam többet mondani ezért minden kérdésérel egy szóval válaszoltam. Hüppögésem nem maradt abba.
-Te sírsz?-lett aggódó a hangja.
-N-ne..najó igen.-hajtottam le a fejem, és kitört belőlem a zokogás. Már nem is akartam visszatartani. Tényleg szerelmes vagyok Harry Stylesba. Csak kár, hogy reménytelen volt.
Elmeséltem neki mindent töviről-hegyire.
Türelmesen végighallgatta, mondott egy "szépet" Harryre, és fontosnak találta, hogy most azonnal találkoznunk kell.
-De ő..nem lehetne hogy te jössz ide?-kérleltem, mivel én ilyen bedagadt szemekkel még a házból sem teszem ki a lábam, az biztos.
-Rendben, akkor megyek én.-sóhajtott, és megadta magát.-10 perc és ott vagyok.-mondta majd letette.
Oké akkor 1 óra múlva itt lesz.
Halványan ugyan, de elmosolyodtam, hogy itt van ez a hülye barátnőm..Az egyetlen, akire mindig számíthatok!
Fogalmam sem volt, mit csináljak addig, amíg ide nem ér, ezért lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a csatornákat. De mindenhol csak valami béna szerelmes musical, szerelmes vígjáték, romantikus opera ment. Kezdett kicsit az egekbe szökni az agyvizem, ezért kikapcsoltam a tv-t, és visszamentem a szobámba, majd a laptopommal jelentem meg újra a lépcső aljában.
Bekapcsoltam, és felnéztem facebookra, majd twitterre. Semmi különöset nem írtak ki. Már végképp nem tudtam, hogy mit csináljak, amikor csengettek.
Végre megjött Megan. Felpattantam, és ajtót nyitottam. Megannel találtam szemben magam, így gyorsan be is engedtem.
Levette a cipőjét, én pedig beinvitáltam a nappaliba.
Miután leültünk, ő rögtön belekezdett monológjába.
-Ez a Harry egy seggfej. De attól még szeretem.-töprengett el.-De ha meglátom én úgy de úúgy megverem.-fenyegetőzött.
-Úgy sem vernéd meg, mert mindent megtennél nekik, amit csak kérnének.
-Akkor megkérném, hogy kérjen meg, hogy verjem meg.-emelte fel mutatóujját Megan, és elvigyorodott. Ezen kénytelen voltam én is felnevetni. Megan mindig is hülye volt, és szinte biztos voltam benne, hogy ma délután is az én szórakoztatásom lesz fő célja.
-Hát mert bizonyára meg is kérne, hogy verd meg.-mosolyodtam el.
-Majd bevetem a sármom.-simította hátra a haját, és szemöldökét húzogatta. Én pedig csak megforgattam szemeimet.
-És most elmegyünk..-drámai szünetet tartott.-shoppingolni. Hurááá.-visított.
-Ez.most.komoly??-vontam fel a szemöldököm. Nem nagyon lelkesedtem az ötletért, az igaz.
-Halálosan.-Megan megfogta a kezem és kiráncigált az előtérbe. Beletörődve sorsomba, nagy nehezen magamra erőltettem a cipőmet, felkaptam a táskám, visszaordibáltam még egy "Elmentünk"-öt, és kiléptünk az ajtón.

Megan ráncigált egyik boltból a másikba, és érdekes módon minden boltban talált nekem valami cuccot, amit rám erőszakolhatott. 
Haza mindketten már szinte üres pénztárcával mentünk, viszont annál több táskával, szatyorral. Ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam, hazudnék. Volt olyan pillanat, amikor Harry kiment a fejemből, de volt olyan is, amikor visszaólálkodott oda. Igyekeztem nem rá összpontosítani, csakis erre a csajos délutánra. Végül is egész jól sült el.
Estefelé még bementünk egy Starbucks-ba, és rendeltünk két lattét. Miközben egy alig látható kis sarokban ittuk a kávét, bejött az az öt személy, akikből egyet végképp nem akartam látni. Így hát szaporábban kezdtem el kortyolni a kávét, és Megant is siettettem egy kicsit.
-Siess már.-sürgettem, ő pedig mogorván nézett rám.
-Minek?
-Azért mert itt van..
-Hol?-nézett el távolabbra.
-Ott-és arrafelé mutattam ahol a göndör tartózkodott. És amikor idegesen nyugtáztam, hogy erre felé közelednek mind az öten, felhúztam Megant a székről.
Majdnem magára öntötte az italát, de most az sem izgatott volna különösebben.
-Ha leöltöm az új felsőmet én...-morogta oda nekem.
A fiúk eljöttek mellettünk, Harry pedig egy sajnálkozó tekintettel nézett rám. Lenéző pillantással néztem vissza rá, utána elfordultam.
Titkon reménykedtem a reménytelenben. Abban, hogy visszafordul, és át ölel, és megpróbálja jóvá tenni ezt az egészet. De nem így törtét. Újabb elkeserítő dolog, miszerint ez a valóság, és nem egy álomvilág.
Meg-gel kisétáltam a kávézóból, és örültem, hogy nem kellett beszélgetést folytatnom a smaragdzöld színű szemű  fiúval.
Míg sétáltunk, egyre kezdett sötétedni az égbolt. Az utcákon a lámpák fénye sorozatosan pislákolni kezdett. Komolyan mintha egy horror filmben lennénk. Ez bizarr. És az tette még félelmetesebbé, hogy az út felén már egyedül kellett mennem, mert Megan másfelé lakott mint én. Még egyszer megköszöntem neki a délutánt, és magam folytattam az utat.

Mikor hazaértem, türelmetlenül nyitottam ki az ajtót, és rángattam le magamról a cipőmet. Csak Megan, és én tudtuk idegességem okát. Na meg Harry..
Bementem a nappaliba, ahol éppen anya tv-zett.
-Szia.-köszöntem neki, mire ő akkorát ugrott a kanapén ijedtében, hogy azt hittem leesik onnan.
-Szia. Megijesztettél.-tette szívéhez a kezét anya, gondolom ellenőrizte, hogy nem dobog e százhússzal.
-Bocsi. Shoppingolni voltam Megannel.-lebegtettem meg a sok táskát anya szeme előtt.
-Értem. De neked miért olyan furcsák a szemeid? Nem azért csak..-mentegetőzött. 
A francba, a szemem. Remélem nem azért bámult meg annyira Harry.
Halkan felnevettem. Rögtön Harry. Más is érdekelhetett volna, hogy ki bámult még meg. De engem csak az érdekelt, hogy Harry totál hülyének nézett-e vagy sem. Jellemző rám az utóbbi időben.
-Csak a...-nem tudtam kitalálni valami frappáns kis dolgot hogy miért vannak bowling golyó nagyságúra feldagadva a szemeim. Így hát maradt az igazság.-..sírástól.
-Miért sírtál?-kapta fel erre a fejét.
-Harry.-suttogtam, torkom egyszeriben kiszáradt.
-Aj kicsim. Mit csinált már megint?-pattant fel, és gyorsan megkerülte a kanapét, majd átölelt.
-Tegnapelőtt még majdnem megcsókolt. Aztán tegnap közölte, hogy nem akar többet barátságnál..-csuklott el a hangom. Könnyfátyol borította el a szemem, így minden összefolyt.
Elmorzsoltam szememben a könnycseppeket, és a semmibe meredtem.
-Szeretlek-suttogta anya, és közben szorosan ölelt.
-Én is téged.
-Most megyek aludni.-még egyszer finoman megszorítottam, elengedtem, és táskáimat megfogva felvágtattam a lépcsőn.
Engedtem egy kád forró vizet, és elmerültem benne. 
Nem tudom, meddig áztathattam magam, és gondolkodhattam az élet nagy dolgain, de már azt vettem észre, hogy ujjaim teljesen összeráncosodtak. Gyorsan megtörölköztem, belebújtam a pizsamámba, és mamuszomban visszacsoszogtam a szobámba.
Bebújtam az ágyba, magamra húztam a takarót, és percek alatt elaludtam..

.."Ott álltam, tehetetlenül, és csak bámultam egyre távolodó alakját. Hagytam elmenni. Ördögi kacaj hallatszott a hátam mögül. A hang irányába pillantottam, és megláttam apát. -Ha nekem nem jött össze akkor neked sem fog.-még egy ördögi kacajt hallatott, és elindult felém, hogy végett vessen, az amúgy már semmit nem érő életemnek.."

Riadtan ébredtem a szörnyű álomból. A meleg miatt tarkóm leizzadt, hajam pedig odatapadt nyirkos nyakamhoz. Zihálva vettem a levegőt, és arra lettem figyelmes, hogy zokogok. Megpróbáltam ránézni az órára, könny lepte szememen át, és nehezen ugyan, de megállapítottam, hogy még csak hajnali 3 van. De így nem tudtam visszaaludni. Rettegtem, hogy ha visszacsukom a szemem, a gonosz apám, és Harry újra beólálkodik a fejembe. Vettem egy mély levegőt, felkapcsoltam az éjjeli lámpát, és gyorsan futottam a szobámból nyíló fürdőszobába. Ilyenkor bevallom, kicsit rezelek. Egy hűvös zuhany kíséretében megpróbáltam teljesen másra koncentrálni. Például annyira nem vettem figyelembe a napok múlását. Hisz nyár van. De rá kellett jönnöm, hogy már csak 1 hónapom van. 
Féltem, hogy ha megkezdődik a suli, és biztos a srácoknak is a sok turné talán sosem találkozom velük többet. Hamar elfelejtenek engem, és Megant is.
Elhessegettem a fejemből a gondolatot, és egy törölközőt magamra csavarva kiléptem a zuhanykabinból. Felvettem egy száraz toppot, és rövidnadrágot, és visszasétáltam a szobámba. Bemásztam az ágyamba, szemhéjamat automatikusan lecsuktam. Öt perc elteltével pedig újra megfeledkeztem a szörnyű valóságról.

Reggel valamivel jobban ébredtem, mert nem álmodtam rosszat. Kiszálltam az ágyamból, megigazítottam azt, és lebaktattam a lépcsőn. 
-Sziasztok.-köszöntem egyhangúan, és kivettem a hűtőből egy doboz tejet, a szekrényből pedig előhalásztam egy tálat, egy kanalat, és persze a kedvenc gabonapelyhemet.
-Neked is.-köszönt anya.
Összedobtam gyors reggelimet, öt perc alatt bekanalaztam, és visszamentem a szobámba felöltözni. Nyugodtabb lettem amikor észrevettem, hogy sokat javult a szemem. Magamra erőltettem egy-szerintem-hihető mosolyt, és lementem a lépcsőn.
-Drágám, ma be kéne jönnöd dolgozni, de mivel látom, hogy nagyon rosszul vagy, engedek egy nap haladékot.-kacsintott, és megölelt.
-De hát én bemegyek szí...
-Nem, nem kell.-szakította félbe a mondatom anya.
-Hát akkor, köszi.
Nem tudtam így végképp, hogy hogy vergődjem át a délelőttöt. Anya elment, Faith is indult dolgára, a házban pedig csak én maradtam.
Elhatároztam hát, hogy megnézek valami horrorfilmet. Igen az kell most nekem. 
Végül beraktam egy riogatós horror filmet, a címe nem is nagyon érdekelt.
Már nagyon belemerültem-észre sem vettem, hogy dél felé járt-amikor csengettek. A szívem a seggembe ugrott rögtön, és olyat ugrottam, hogy féltem, a padlón fogok kikötni. 
A besötétített szoba miatt még rémisztőbb volt. Most jönne az a rész, amikor tárt karokkal ajtót nyitok, és a gyilkos pedig meg öl? Hülye horror. Tétovázva odamentem az ajtóhoz, és kirántottam azt. Tényleg megijedtem, és meglepődtem, és már csuktam is volna vissza az ajtót, ha az az erős kéz nem tartja meg.
-Mit keresel itt?-címeztem neki a kérdést mogorván.
-Csak..hallgass meg.-kérlelt Harry.
Sóhajtva elengedtem az ajtót, és egy kézmozdulattal jeleztem, hogy jöjjön be. Becsuktam utána az ajtót, és beinvitáltam a nappaliba.
Miután leültünk, még mindig nem szólalt meg.
-Nos?-vontam fel a szemöldököm. A lábával dobolt, és látszólag elég ideges volt.
-Amit tegnap mondtam..
-Figyelj nem érdekes..-szakítottam félbe.
-De én csak azt akartam mondani..
-Tudom barátok vagyunk.
-Végighallgatnál?-emelte fel a hangját, és csak akkor vettem észre magam.
-Oké, bocsi.
-Na szóval csak azért mondtam amit mondtam, mert meg akartalak és akarlak védeni. A rajongók támadásától, és attól, hogyha én elmegyek egy turnéra, ne legyél egyedül. Mert legszívesebben megkérnélek, hogy légy a barátnőm.
-Akkor kérj meg.-hajoltam közelebb hozzá. Az agyam nem tudott irányítani, legyőzte a szívem.
Ebben a pillanatban elszállt minden haragom.
-I've tried playing it cool
(Próbáltam menő lenni)
Girl when i'm looking at you,
(De amikor rád nézek)
I can never be brave
(Sose leszek bátor)
Cause you make my heart race
(Mert tőled hevesebben ver a szívem)
Shot me out of the sky
(Lőj ki az égbe)
You're my kryptonite
(Te vagy a kriptonitom)
You keep making me weak
(Gyengévé teszel)
Yeah frozen, and can't breathe
(Lefagyok és nem lélegzem)
Some things gotta get loud
(Valamit adnod kéne)
'Cause I'm dying just to make you see
(Mert meghalok, hogy lásd)
That I need you here with me now
(Szükségem van rá, hogy itt legyél velem)
'Cause you've got that one thing
(Mert benned meg van az a dolog)
Maddie Johnson! Lennél a barátnőm?-szeme csillogott, és úgy tűnt ezt most őszintén gondolja.
-Igen.-suttogtam visszafojtott lélegzettel. Igent mondtam neki még így is. Vállalva az ezzel járó veszélyeket. Mert menthetetlenül beleszerettem egy sztárba.
Hatalmas vigyor jelent meg az arcán, arcomat közelebb húzta magához. Belenézett a szemeimbe, majd le az ajkaimra, és megint a szemeimre. Szemeit lehunyta, én is ezt tettem, és pár másodperc múlva mézédes ajkait az enyémekre tapasztotta. Karomat átfontam a nyaka körül, ő pedig megfogta a derekamat.
5 percig tartó csókunkat az szakította félbe, hogy megcsörrent a telefonom. 
-Nem veszed fel?-mosolyodott el Harry.
-De, csak mert muszáj.-sóhajtottam, és a kanapén fekvő készülék után nyúltam. Megan hívott.
-Ugye tudod, hogy nagyon ünneprontó vagy?-nevettem a telefonba.
-Most nem érdekel, mert lángra kapott az egész házunk. Most mentettek ki minket a tűzoltósok, és úgy látszik, teljesen kárba ment a ház. Azt majd később elmondom, hogy hogy történt, de azt szeretném kérdezni, hogy..hozzátok költözhetnék addig ameddig ki nem találunk valamit? Mert anyuék ragaszkodnak hozzá, hogy menjek nagyiékhoz velük. De  én nem akarom egész nap azt hallgatni a nagyszüleimtől, hogy "Jaj Fernanda miért hagytad ott Osvaldot? Ő olyan jó volt hozzád, most meg jössz ehhez a gazdag emberhez?"-vinnyogta feltételezem a nagyija hangján.
Szóval leégett a házuk. Banyek..De mondjuk a nagyis rész megnevettetett.
-Persze, hogy jöhetsz.-mosolyogtam, Harry pedig kérdő tekintettel meredt rám.
-Akkor, nem lenne baj ha már ma mennék?
-Nem, jöhetsz nyugodtan.
-Örök hálám.
Miután letettem a mobilt, elmondtam Harrynek a röhögés tárgyát, és 2 perc múlva már együtt nevettünk.

Az egész délután jól telt, sokat nevettünk, és időközben Megan is megérkezett.
Mielőtt még kinyírta volna Harryt, elmondtuk neki, hogy már együtt vagyunk, és minden oké.
-Oké Styles, de ha még egyszer megbántod kicsinállak.-morogta Meg és szinte Harry képébe mászott.
Megszeppent kisfiúként bólogatott, Megan pedig elhúzódott.
-Helyes.
Este Harry mielőtt hazaindult volna, tőlem egy csókkal, Megantől pedig egy heló-val távozott.
Idő közben anyáék is hazaértek, én pedig nem is tudtam palástolni a jó kedvemet.
Közöltem, hogy Megan addig itt fog lakni, ameddig a házuk újítás alatt áll. Anya pedig vonakodva ugyan de beleegyezett.
-De figyelmeztetlek, Faith állandó marakodásával nem fogsz tudni mit kezdeni.-böktem oldalba.
-Tudom, már megszoktam..-nevetett fel.

Estére mindketten kimerültünk, és egy hűvös zuhany után mindketten aludni mentünk. Megan leteremtett egy jól irányzott rúgással az ágyról az éjszaka közepén, ezért kénytelen voltam a földön maradni, ha a szerveimet épségben akartam tudni.