6. fejezet. Csak félreértés

Na meghoztam a 6. fejezetet. Remélem tetszik:) Hamarosan elérjük a 2,000 látogatót, aminek nagyon örülök:) 5 darab komi és kövi:) Pacsii:D

Másnap reggel ébresztőórám csörgésére ébredtem. Feltornáztam magam ülő helyzetbe és nyújtóztam egyet. 
A fürdőszobába vettem az irányt, és belenéztem a tükörbe. De inkább nem kellett volna. A hajam az égnek állt. Gyorsan rendbe szedtem magam, és lesiettem a lépcsőn.
-Sziasztok.-köszöntem anyuéknak, és leültem az egyik székre.
-Neked is. 
-Rántottát?-mosolygott anyu.
-Jöhet.-vigyorogtam, és szedtem egy kisebb adagot a rántottából. Miután sikeresen elfogyasztottam a reggelimet, felslattyogtam a szobámba, és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal.
Ma a munkahelyre sem kellett bemennem, így végképp nem tudtam semmit csinálni. Vagy de. Előkaptam az "Twilight"-ot és olvasni kezdtem. Imádtam Edward és Bella szerelmét. 
Már vagy egy órája olvastam, és olyannyira belemerültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, hogy látogatóm van. Az illető Harry volt.
-Te..te hogy-hogy itt?-dadogtam össze vissza.
-Öhm, csak beszélni szeretnék veled. Sétáljunk egyet.-vakarta meg a fejét.
-Okéé.-kicsit összezavarodottan felálltam az ágyamról, és megigazítottam magamon a ruhát.
Felkaptam a kabátom, a cipőm felhúzásával is ügyeskedtem egy sort. Majd amikor úgy gondoltam, hogy kiléphetek így az utcára, intettem Harrynek, hogy menjünk.

Sétálás közben, elég fagyos volt köztünk a hangulat. nem szólt hozzám, csak akkor, amikor elértünk egy csendesebb helyre.
-Na miről akartál beszélni?-tértem a lényegre kicsit túl gyorsan, mert ideges voltam. Ennek ellenére szívem eszeveszett vágtába kezdett.
-Csak arról, hogy bocsi a tegnapi dologért. Én nem...gondoltam úgy.-sütötte le a szemét.
Kicsit meglepődtem ezen a dolgon, de az utolsó része a mondatnak kicsit szíven ütött.
-Semmi baj Harry..
-De nem..szeretnék többet barátságnál..-hajtotta le a fejét. Az agyvizem felment, és nem azért amiért nem akar tőlem semmit. Hanem azért mert elhitette velem hogy akar tőlem valamit, közben meg mégse.
-Akkor te meg még is mi a fenét képzelsz? Egyik pillanatban még nagy kegyesen meg akarsz csókolni, a másikban meg játszod az elérhetetlent?  Akkor szerintem nincs is miről beszélni.-sírva fakadtam, és magam sem értettem miért reagáltam rá így. 
Nem szólt semmit. 
-Hát akkor szia.-szememből még mindig potyogtak a könnyek. Akkor jöttem rá, hogy én szerelmes vagyok Harry Stylesba. Ugyanakkor az érzés nincs viszonozva.
Felálltam, és elmentem. Velem ne szórakozzon senki.
De jobb is így. Megspórolok magamnak rengeteg csalódást. Úgy látszik még is csak egy bunkó, aki játszadozik a lányok szívével.

Mikor hazaértem, megpróbáltam visszatartani hangos hüppögésem. Azért titkon reménykedtem, hogy utánam rohan. De nem így volt. Újabb ok, amiért nem szabad álmodozni..
Felrohantam a szobámba, mielőtt anyáék még megláthattak volna.
Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót, és lecsúsztam ülésbe. Zokogásban törtem ki.
Kár volt beleszeretni. Így csak még nehezebb. Ha ugyanúgy utálom, mint az elején, ez most nem történik meg. Annyit mesélt magáról, és sokszor félreérthető helyzetekbe kerültünk..és ő nem akart mást..csak egy...barátot. 

                                                  *Harry szemszöge*

Rettenetesen bántam, hogy ezt mondtam Maddienek. Életem legnagyobb hazugsága volt, hogy nem szeretnék többet barátságnál. Legszívesebben megkértem volna, hogy legyen a barátnőm, de tudtam, hogy csak őt tenném ki veszélynek. Az őrült rajongók folyamatosan bántanák, ha elmennék egy turnéra, ő itt maradna egyedül. Nem akarnék neki még nagyobb fájdalmat okozni. A legrosszabb érzés volt látni, hogy patakzanak az arcán a könnyek, és elsétál. És én nem tudtam tenni semmit. Vagyis tudtam volna, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Ott álltam tehetetlenül, és néztem egyre távolodó alakját.
Kis idő múlva haza indultam a fiúkkal közös házunkba. Gyalog mentem, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.
Mikor hazaértem, kedvtelenül odavetettem egy "Helót" és felmentem volna a szobámba, ha a fiúk nem bombáznak rögtön a kérdéseikkel.
-Na mi történt haver?-kérdezte Niall a többiek pedig kíváncsi tekintettel néztek rám.
-Elkövettem életem legnagyobb baklövését, az történt.
-Na lökjed.-szólt Zayn, a többiek pedig helyeslően bólogattak.
Nagyot sóhajtva leültem melléjük, tudtam hogy ez alól már úgysem bújok ki.
-Na szóval tegnap amikor hazakísértem Maddiet majdnem megcsókoltam. Aztán ma elhívtam sétálni és közöltem vele, hogy nem akarok többet barátságnál. Ő pedig leordította a fejem, hogy idézem : " Egyik pillanatban még nagy kegyesen meg akarsz csókolni, a másikban meg játszod az elérhetetlent? Akkor szerintem nincs is miről beszélni." És elrohnt sírva. Az én lábaim pedig gyökeret vertek a földbe, és nem tudtam utána menni.
-Haver..te nagyon hülye vagy. Így visszautasítani egy lányt.-csóválta a fejét Louis.
-De hát legszívesebben megkértem volna, hogy legyen a barátnőm. Csak meg akartam óvni attól, hogy a rajongók ne bántsák. És ha itt kéne hagynom mert turnén lennénk?-hajtottam le a fejem.
-Akkor megoldanátok úgy mint Eleanor meg én, vagy mint Zayn meg Perrie, és Liam és Danielle. De így még sem kellett volna. Nem is csodálom, hogy kiakadt.-Louist látszólag nagyon felidegesítette a dolog.
Igaza volt. Egy tuskó vagyok.
-De hát nemrég még ő is utált engem..-hoztam fel mentségemre ezt az okot.
-De most már úgy látszik nem utál. És ezzel nagyon megbántottad.-rázta a fejét rosszallóan Liam.
-Tudom apuci.-sóhajtottam.
-Héhé.-emelte fel mutatóujját, én pedig elmosolyodtam.
-Pedig csak beszélgettünk, meg hülyéskedtünk. Én nem gondoltam, hogy ennyire...belém szeretett vagy nem is tudom.-említettem zavarodottan.
-Holnap mindenképpen beszélj vele.
-Meglesz.-sóhajtottam.
Most már tényleg felmentem a szobámba, és ledőltem az ágyamra.

Eddig egy lány iránt sem éreztem ilyet..Igazi szerelmet.
De helyre fogom hozni amit elrontottam.

                                                     *Maddie szemszöge*

Mikor befejeztem a bőgést, megtöröltem szemeimet, és felültem az ágyamon. Hülye Styles. Szitkozódtam magamban.
Egész délután csak fortyogtam. Tulajdonképpen azt hittem, az érzések viszonozva vannak. De úgy látom tévedtem. Szerintem nem lesz benne a top 3 kedvencemben a szerelem. Mert most már tudom, hogy milyen csalódásokkal jár. De talán jobb is így. Inkább most közölje, ha nem érdeklem, mint hogy később veszítsem el, amikor már még jobban fogom szeretni. Nem akarok még egy számomra fontos embert elveszteni.
De elhatároztam, hogy most már a családtagjaimra fogok figyelni. És igen is ki fogok békülni Faith-tel is.