10. fejezet. Nélküled nem megy.

Na meghoztam az új fejit, 6 komi, és kövi:) 
Vivi xx                                                    

 *Maddie szemszöge*

Sajgó fej, elgémberedett végtagok, kisírt szemek. Életem "legjobb" ébredése volt. És még Megan is rátett egy lapáttal, mert elterpeszkedett az ágyon olyannyira, hogy ha nem kapaszkodok megint leesek. Arrébb lökdöstem, és visszatoltam a fenekemet is az ágyra. 
Megpróbáltam sima álomnak felfogni ezt a tegnapi napot. De sajnos nem tudtam elhitetni magammal, hogy valóban csak egy álom volt.
Felültem, és beletúrtam hajamba. Sírni akartam, ahogy rá gondoltam, de nem tudtam. Már nem jött a szememből semmilyen nedvesség. Összetörték a szívem. Hurrá, már én is beállhatok a sorba, a többi szomorú szerelmes mögé. Pont ezt nem akartam. Hogy csak kihasználjanak. De túl könnyen adtam magam...Ráadásul egy sztárnak. 
Megcsóváltam fejem, és kimásztam az ágyból. Tiszta hülyét csináltam magamból. Hol van a régi lelketlen, érzelemmentes énem? Sehol, mert Harry Styles ellopta azt, és kicserélte egy hülye, szerelmes lányra.
Miután megbékéltem azzal, hogy az arcom még mindig nem az igazi, elindultam felöltözni.
A hangulatomhoz megfelelően akartam magamra aggatni ruhát. Remek akkor öltözzek tiszta fekete-szürkébe?
Töprengésemet az szakította félbe, hogy Megan időközben felkelt.
-Jóreggelt.
-Jobbat - sóhajtottam, és tovább kutakodtam a szekrényemben. Mikor fogok már találni egy normális öltözetet?
-Segítsek? - lépett mellém Megan, és rám mosolygott.
-Az jó lenne, mivel tiszta idegroncs vagyok. Nem tudok normálisan gondolkozni - húztam el a számat.
Meg belevágott, és elkezdte feltúrni a szekrényemet. Repültek a ruhák, és a fehérneműk is, miknek láttán elpirultam. Azért jó, hogy szinte a "tesóm", de magánszférám nekem is van.
Mikor végre kiválasztottuk a megfelelő ruhát, - amit nem nagyon akartam felvenni - Megan azt tanácsolta, hogy menjünk le kajálni. 
-Nekem egy falat sem menne le a torkomon, de te egyél nyugodtan - szóltam neki, amikor a konyhában leültem a székek egyikére.
Megan olyan otthonosan mozgott a konyhánkban, mintha már ezer éve ott lakna. 
A serpenyőben sercegett az olaj, és a rántotta illata csapta meg az orrom. Elég csábító volt, de nem tudtam enni. Féltem, kijönne belőlem az egész.
Aj, de olyan ínycsiklandozó.
-Megan, csinálnál nekem is rántottát? - csillantak fel szemeim.
-Hát már eleve két személyre készítem, mert tudom, hogy az én rántottámnak nem tudsz ellenállni - nevetett fel, és megnyomta az én szót. 
-Haha, képzelődj csak - böktem oldalba.
Reggeli után - Megan a rántotta isteni volt - leültünk a nappaliba tv-zni. Vagyis azt nem lehetett ülésnek nevezni. 
Nem tudom, hogy miért, de a tv-ben megint csak szerelmes drámák mentek. Komolyan, engem akarnak idegesíteni? 
Nem elég nekem játszani a szomorú szerelmest, még ebbe a hülyeségbe is ilyeneket kell bámulnom. 
-Oké, ezt hagyjuk - pattantam fel. - Falra mászok már az ilyenektől. 
-Akkor valami hülye akció- vagy horrorfilmet akarsz nézni? - nézett rám értetlenül nagy őzikeszemeivel.
-Pontosan.
-Aj, akkor keress valamit, én megyek, és csinálok popcornt - mutatott a plazma tv mellett elterülő dvd-kel ömlesztett polcra.
Keresgéltem, de sok horrorom nem volt. Most volt az a pillanat, hogy elmentem volna egy video tékába, és megszedtem volna magam ijesztő filmekkel, de nem akartam kimozdulni a lakásból, így az otthoni kínálattal kellett megelégednem. Végül teljesen nem érdekelt, és lekaptam valami rossz horrort. 
Megan visszatért kezében egy nagy tál popcornnal, és levágódott mellém a kanapéra.
Mielőtt elindítottam a filmet, besötétítettem, de csak a móka kedvéért. 
Amint bekapcsoltam a filmet, a huszadik percnél ijedten konstatáltam, hogy nagyon is ijesztő egy film. Pedig a borítója nem ezt sugallta. 
Sikítoztunk mint egy őrült, és komolyan mondom a film erejéig el is felejtettem Harryt. Nem volt időm másra koncentrálni, csak arra, hogy mikor kapjam szemem elé a párnát. 
A film végére a gyomrom teljesen felkavarodott a látottak miatt. 
-Hú ez kemény volt - ismerte el Megan, miközben levegő után kapkodott.
-Nem volt semmi - helyeseltem.
A popcornt is mind elpusztítottuk, így rápillantottam az üres kék tálra, megfogtam és a mosogatóba tettem.
-Mit csináljunk? - fordultam Megan felé, aki éppen mellettem ácsorgott.
-Tv? - tanácsolta.
-Felőlem - hatalmasat sóhajtottam.
Elkezdtünk nézni egy vígjátékot, amely a leírásból elég viccesnek ígérkezett.
Idő közben anya is hazaért, mert bevásárolt a vacsorához, de ment is vissza a kávézóba. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem mentünk be segíteni neki. 

A film tényleg nagyon vicces volt, röhögtünk rajta elég nagyokat is. Testvéremet nem is láttam még ma, na nem mintha találkozni akartam volna vele.
A vígjátéknak hamarosan vége lett.:(
Addig kapcsolgattuk a csatornákat, míg megakadt szemem egyen.
-Megan, ne kapcsolj el - szóltam rá, amikor megláttam a fiúkat élő adásban.
Szájtátva figyeltem, amint sorra leülnek arra a kicsi kanapéra. Szegény Niall, már megint őt nyomják össze. 
Mindketten mosolyogtunk, és tulajdonképpen nem is volt olyan rossz nézni a fiúkat. Harryt sem. Olyan érzésem volt, mintha pont számított volna rá, hogy nézni fogom az interjút. Mintha akarná, hogy nézzem. 
Na jó, megártott a rántotta.
Kezdetét vette az interjú, én pedig izgatottan meredtem a tv-re, ahogy Meg is.
-Sziasztok fiúk - köszöntötte őket a riporter.
-Szia - köszöntek a fiúk egyszerre.
-Na vágjunk is bele - mosolygott rájuk a riporter, ők pedig bólogattak.
Tulajdonképpen egész vicces volt az egész adás, egészen addig, ameddig a nő fel nem hánytorgatta a srácok szerelmi életét.
Liam, Louis, és Zayn persze nem mondott újat, mindháromnak van barátnője.
Niall egyszerűen bevallotta, hogy neki még nem alakul annyira a szerelem,  mire Megan kicsit boldogabb lett, hogy van esélye.
Aztán Harryn volt a sor.
-Hát...Van egy lány - kezdte, mire nekem szívem a torkomba ugrott fel, és alig bírtam lélegezni. Vajon rám gondol? - akit nem vállaltam fel, és tegnap szakított velem. De most be szeretném bizonyítani, hogy mindennél jobban szeretem. Maddie Johnson a barátnőm, és boldogan felvállalom az egész világ előtt - mosolygott bele a kamerába. 
Szemeimet elöntötték a könnyek, és csak dermedten figyeltem a képernyőt.
Ő tényleg...szeret? Hisz bennem az égvilágon semmi extra nincs. Egy átlagos lány..Neki ez kell?
-Maddie.. Maddie - visított Megan, és lökdösni kezdett.
-Mi? Ja? Óó - alig bírtam megszólalni, csak nyekegtem össze vissza.
-Harry most közölte a világgal, hogy téged szeret.
-Tényleg? Ja tényleg.. - fogalmam sem volt, hogy most mi van.
Hihetetlen hogy ezt mondta. Ország világ előtt. Komolyan engem akar?
-Ha vége az interjúnak, elmegyek hozzájuk - jelentettem ki.
-Helyes.
Végignéztük a riportot, és most valahogy teljesen fel voltam dobódva.
-És most búcsúzunk a One Directiontól, köszönöm srácok - fordult feléjük a műsorvezető. - Következik Rita Ora. Ne menjenek sehova.
Azonnal kikapcsoltam a tv-t, és izgatottan kezdtem el járkálni a nappaliban. 
-Nyugi már - nyugtatott Meg.
-Nyugodjak meg? Még is hogy?
-Hát nem tudom - vakarta meg fejét.
Hirtelen csak arra tudtam gondolni, hogy nekem most azonnal látnom kell. 

Húsz perc készülődés után, indulásra készen álltam az ajtó előtt Megannel. Miután teljesen meggyőződtem, hogy már otthon lehetnek, intettem neki, hogy menjünk.
Sétáltunk, és épp ezért vettem észre, hogy a hőmérséklet folyamatosan csökken Londonban. És már csak egy hónapunk van a suliig. Szívás.
-Én annyira izgatott vagyok - ismételtem immár harmadjára az út alatt.
-Én is.
Csevegés közben, észre sem vettem, hogy már a háznál vagyunk. Az a gyönyörű hatalmas, emeletes ház. Mind az öten itt laktak, együtt.
Felsétáltunk az ajtóhoz, és becsengettem. 
Reméltem, hogy nem Harry nyit ajtót, mert akkor lőttek a meglepetésemnek.
Szerencsére Liam nyitott ajtót, aki kedvesen, de ugyanakkor meglepetten köszöntött minket, és invitált be a tágas nappaliba, ahol kivételesen csak Louis és Zayn tartózkodott. Na meg mi. 
Levettük cipőnket, és gondosan letettük a többi mellé.
-Harry hol van? - fordultam Liam felé. - Láttuk az interjút.
-A szobájában szomorkodik. Menj fel nyugodtan hozzá, Megan te pedig gyere ide hozzánk - mondta kedvesen Liam. Tényleg, nagyon aranyos.
-Merre is van Harry szobája? - fordultam vissza bizonytalanul, arcomon egy zavart mosollyal.
-Ja persze. Első emelet, jobbra a második szoba - navigált.
Fellépkedtem a lépcsőn, és elfordultam jobbra, és a második szobához vettem az irányt. 
Az ajtó nyitva volt, Harry pedig az erkélyén álldogált. 
Besétáltam a szobájába  - amit nem vett észre - és körülnéztem. Kék fal, és otthonosan volt berendezve. A polcon a nővéréről, és anyukájáról találtam képeket.
Halkan előkaptam mobilom, megkerestem Harry számát, és ezt az SMS-t küldtem neki.
" Fordulj hátra! 
 Maddie xx"
Meglepetten hátranézett, és ahogy meglátott, megcsillantak szemei a boldogságtól.
Odafutott hozzám, és szorosan átölelt. Viszonoztam a gesztust.
-Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál - suttogta.
-Te is nekem. Láttam az interjút. És.. köszönöm.
-Te köszönöd meg? Nekem kéne megköszönnöm, hogy egy ilyen csodálatos barátnőm van.
-De hisz nem vagyok az.
-Ó, milyen illetlen vagyok - vigyorodott el huncutul.- Maddie Johnson, lennél a barátnőm? Imádlak, mindennél jobban.
-Hát persze - suttogtam, és szemem elöntötték a könnyek. Felvállalt engem, ezt bizonyította a riportban.
-Csak olyan hihetetlennek tűnt..
-Mi? -nézett rám kíváncsian, és fülem mögé tűrte arcomba lógó hajtincsemet, hogy jobban lásson.
-Az hogy szeretsz - haraptam ajkamba.
-Sajnálom, hogy kételkedned kellett. De gondolom láttad az interjút. És most már tudod, hogy mindennél jobban szeretlek.
-Igen láttam - helyeseltem.
Görcsbe rándult a gyomrom, amint belenéztem smaragdzöld szemeibe, melyek csillogtak az örömtől. 
Ajkamba haraptam, és lesütöttem szemeimet. 
Miért kételkedek még mindig az érzéseimben? Hisz... amit most tett az nagyon jól esett.
Mert bebizonyította, hogy tényleg szeret. És elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Kezünket összekulcsoltuk és leültünk az ágyra.
-Miért engem választottál? - kérdeztem hirtelen.
-Ezt hogy érted?
-Hát úgy, hogy ott van rengeteg modell, színész lány. Sokkal szebbek, és jobban illenek hozzád - ráztam meg a fejem, és kezdtem belátni, hogy ez csakugyan így van. 
-Figyelj - fordított maga felé, és tekintetét szemeimbe fúrta. - Bennem...egy lány, modell, színész sem keltett olyan érzelmeket mint te. Pont ilyen lányra vágytam. Ilyen egyszerűre. Persze ezt a legjobb értelemben mondom. Benned megvan minden, amire szükségem van. A földön tartasz, ami más lánynak nem sikerült. Azt hiszem túl nagyképű voltam - döbbent rá.
-Még mindig az vagy - böktem oldalba nevetve.
-Nem is! Én vagyok a világ legszerényebb embere - ellenkezett, bár tudta, hogy vicceltem. - De akkor most hunyd be a szemed.
Becsuktam szemem, bár nem tudtam, minek kell most ez.
Éreztem, hogy Harry eltűnt mellőlem, mert amikor megtapogattam az ágyat, csak a lepedőt markoltam.
Halk nevetést hallatott.
-Itt vagyok a szobában, ne aggódj.
-Jól van.
Öt perc múlva éreztem, hogy visszaül mellém, és a nyakamba tesz valamit.
-Kinyithatod - suttogta a fülembe.
Azt a láncot pillantottam meg, amelyet nemrég adott nekem, de én szó szerint visszahajítottam neki. 
Rámosolyogtam, és megöleltem.
-Félek, hogy egyszer csak eltűnsz - szaladt ki a számon.
-Ezt nem igazán értem - vakarta meg a fejét.
-Hogy egyszer elmész, itt hagysz, és nem jössz vissza többet - most ebben a pillanatban tényleg úgy éreztem.
-Lesz olyan idő, amikor itt kell majd, hogy hagyjalak. De nem örökre. És ha megoldható lesz, akkor jössz velünk ugyanúgy mint Danielle, Eleanor és Perrie - magyarázta.
-Tudom. 
Harry többet hallani sem akart a magamat lealacsonyító monológomról, ezért inkább megkért, hogy maradjak itt, és töltsem vele a délutánt.
-De Megan lent van - mutattam le az ujjammal.
-Szerintem ő is el van a fiúkkal. Mellesleg Niall kiszúrta magának, úgyhogy szerintem nem fog unatkozni.
-Aha, ennek örülök.
Csend volt, de annál inkább volt jóleső csend, mint kínos. Egyszerűen nem akartunk annyira beszélni, csak örülni annak, hogy itt vagyunk egymással. 
-Amúgy szép a szobád. Otthonos - állapítottam meg.
-Köszönöm.
-Nem is gondolná az ember,hogy egy fiúnak ilyen szobája van, és ennyi kép található a családjáról - lelkesedtem.
- Na kösz - durcázott. - Nem is becsülsz le annyira.. - fonta össze a karját mellkasa alatt.
-Nem azért mondtam. Meg nem épp rád céloztam.
-Tudom - mosolygott és nyomott egy puszit ajkaimra. 
-Szeretlek - suttogtam.
-Én is - ölelt szorosan magához. - És ez nem fog megváltozni, ígérem - tette szívéhez a kezét, de én lekaptam onnan.
-Ilyenre ne esküdj, mert nem én leszek az egyetlen lány, akit szeretni fogsz - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Nem, nem - ellenkezett.
-Majd meglátod. De most örülök, hogy én vagyok az a bizonyos lány. El sem tudod képzelni, hogy mennyire - ráztam a fejem, és egy hatalmasat sóhajtottam.
Nem vitatkozott velem többet. 
-Lemegyünk a többiekhez? - kérdeztem tőle.
-Mehetünk - bólogatott Harry nagy mosollyal arcán. Látszólag nagyon örült, hogy megint minden, vagy nagyjából minden rendben.
Kisétáltam a szobájából, Harry pedig mögöttem jött.
Úristen de hosszú és kanyargós lépcsőjük van. Állapítottam meg magamban és végignéztem a lépcsőfokokon. Ezt eddig nem is vettem észre, mert nem érdekelt.
Elindultam a lépcsőn, de megbotlottam, és lábam alól kicsúszott a talaj.
-Maddie - ordította, és elkezdett rohanni le a lépcsőn. Ennyi volt amire emlékeztem..

                                                           ~*~

Egy nagy fehér szobában, vagy inkább kórteremben ébredtem fel. Kórterem? Hogy kerültem ide?
Senki nem volt      bent, ezért fejem visszahajtottam a párnára, és szemem lecsuktam. 
-Bemehetnek hozzá, már ébredezik - hallottam meg egy férfihangot, és lábdobogásokat is. 
Szememet még mindig csukva tartottam. 
-Szerintetek ébredezik már? - egy kétségbeesett hang, valószínűleg Harry-hez tartozott.
-Nem tudom, jó durvát esett - másik kétségbeesett hang.
Éreztem, hogy körém gyűlnék, és duruzsolnak valamit, elég halkan, hogy ne halljam meg.
Szép lassan kinyitottam a szememet, pislogtam kettőt-hármat és körülnéztem. 
-Maddie? Ó Maddie - kiáltott fel Harry kissé megkönnyebbülve.
-Harry - suttogtam, és megpróbáltam felé nyújtani kezem, de nem sikerült. 
Értve a célzást megfogta kezem, és megpuszilta.
-Én.. annyira sajnálom - nyeltem egy nagyot, torkom kiszáradt.
-Mit? Te sajnálod? - kérdezte hitetlenkedve. - Én nem tudtalak elkapni.
Látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog.
-Nem a te hibád. Én vagyok ilyen két ballábas - ráztam meg a fejem, és elhúztam a számat.
-Nem nem - ellenkezett.
-Mi történt amúgy?
-Megbotlottál a harmadik lépcsőfokon, elestél és két lépcsőfordulónyit zuhantál, és kiestél a csukott ablakon - arca eltorzult a fájdalomtól, és féltem, mindjárt elsírja magát.
-Az durva. Nekem már onnan kiesett minden, hogy megbotlok - motyogtam.
-Annyira sajnálom.. - mentegetőzött, és megcsókolt, mire nekem heves vágtázásba kezdett a szívem, és a kis állapotfelmérő gép úgy elkezdett csipogni, hogy bekrepált.
-Hopp..
-Most már értem, mit váltok ki belőled - mosolyodott el, és a többiek és elnevették magukat.
Felakartam ülni, de amint megmozdultam volna, fájdalom érte testem minden egyes négyzetcentiméterét.
-Milyen sérüléseim vannak? - kaptam fel a fejem.
-Eltörött egy lábad, a bordádon van egy két repedés, horzsolások a tested minden egyes pontján - torzult el megint az  arca.
-Hát tulajdonképpen nem fáj annyira - próbáltam palástolni azt, hogy de, nagyon fáj.
-Ne hazudj, tudom, hogy rettenetesen fáj, és ez csak az én hibám.
-Nem, nem ,au - ellenkeztem.
-Uraim, hölgyem, most már menjenek, lejárt a látogatási idő - jött be egy mogorva kinézetű nő.
-Szeretlek, holnap bejövök, amilyen hamar csak lehet - nyugtatott Harry.
-Ne menj - estem kétségbe.
-Muszáj - görbítette le száját.
-Rendben - törődtem bele abba, hogy a többieknek mennie kell, én meg itt maradok egyedül.
-Az anyukád is bejön holnap be, ma már nem tudott- tette hozzá Louis.
-Rendben, de Megan hol lesz?
-Nálunk - vigyorodott el Niall, mire én megpróbáltam mosolyra húzni számat, de annyira fájtak még az arcizmaim is, hogy csak béna vicsorgásra tellett.
-Szia, szeretlek - súgta Harry fülembe, és megcsókolt, mire a kis gépezet megint csipogni kezdett, és bekrepált.
-Szeretlek.
A srácok elköszöntek, és elmotyogtak még egy "jobbulást!" majd végleg távoztak a teremből.
-Most ez komoly? - meredtem magam elé üveges tekintettel.
Amikor jó lenne minden, valami úgy is belerondít. Jellemző rám...
Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
De azzal a tudattal nyugtattam magam, hogy a világ leghelyesebb fiúja engem szeret, és itt van velem. És bár hihetetlenül hangzik, úgy tűnik tényleg igaz.
És ennek a balesetnek ellenére is, a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam.
Furcsa, ugye?:)

Új blogom:)

Kezdtem egy új blogot, itt a prológus:)

Egyedül voltam a sötét erdőben. Egy láthatatlan kéz megragadott. Ennyire emlékszem. Aztán..
Arra keltem fel, hogy egy raktárépület féleségben találtam magam. Nem voltam egyedül. Hat másik, vadidegen ember ült a szoba sarkaiban szétszórva.
Minden arcon a félelem, és a megdöbbentség tükröződött. 1 lány is ott kuporgott, arcán végigfolytak a könnyek.
Hogy kerültem ide? Ki szórakozik velem? Mi ez az elmebeteg játék? 
És miért pont én? Vagy ők..?! Mit vétettünk?
Töprengésemet egy hang szakította félbe..

Tessék itt a prológus, itt pedig már itt van az első fejezet:) --> http://thegame763.blogspot.hu/2012/12/1-kezdodik-jatek.html#comment-form
Kövessétek figyelemmel a blogot, nagyon örülnék neki:) És pár rendszeres olvasó is jöhet:D
Attól ezt sem hagyom abba!:)

9. fejezet Nem értelek!

Másnap délelőtt tizenegykor ébredtem. Feltornáztam magam ülőhelyzetbe, és nyújtóztam egyet. Kicsit megmozgattam végtagjaimat, melyek elgémberedtek alvás közben. A hideg kirázott, amikor a meleg takarót ledobtam magamról.
Megan még mindig aludt, és most nem akartam felébreszteni, mert tegnap este rendesen viselkedett. Csak mosolyogtam, és hajamba túrva kikászálódtam az ágyból.
Mikor belenéztem a tükörbe, megállapítottam, hogy most egész tűrhetően nézek ki. Rendbe szedtem magam, és most már Megant is kirángattam az ágyból. Elmormogott valami olyasmit, hogy "Az embert még aludni sem hagyják nyugodtan" és kelletlenül ugyan, de kimászott az ágyból-ami nála nagy szó-, és elindult a fürdőszobába.
-Jó reggelt-tért vissza immár normális kinézettel, közben a haját igazgatta.
-Neked is.
-Ma is be kell mennünk dolgozni?-vont kérdőre.
-Nem hiszem-válaszoltam, hisz ha anya eddig nem rángatott ki az ágyból, akkor elég valószínűnek tartom, hogy ma ki tudunk bújni a munka alól.
Leszaladtunk az étkezőbe, de csak Faithtet találtuk ott.
-Ó nocsak, felkelt a két szamár is?-vigyorgott szemtelenül, és gúnyosan.
-Oké, ezt most hagyjam figyelmen kívül ugye?-suttogta a fülembe Megan, és nyelt egy nagyot.
-Igen.
Megláttam a pulton egy csomag csokis mini croissant, felkaptam, és Meggel visszasliccoltunk a szobába, mielőtt Faith még megölhetett volna minket a tekintetével.
-Rémisztő egy tesód van-hagyta meg, miközben levágta magát az ágyra, és felbontotta a csomagot.
-Tudom-sóhajtottam. Faith tényleg egy rémisztő alak lett, és nem tudtam mikor fejezi már be végre.
-Na, de nem is meséltél, milyen volt a tegnap este?-kérdezte, miközben harapott egyet a csokis tésztából. 
-Hú. Hát igazából eszméletlen jó volt. Ismerkedés, beszélgetés után Harry elvitt egy kis mezőre piknikezni. Tényleg, egy eldugottabb helyre. Volt csokis eper is-kacsintottam, Megan pedig megnyalta a szája szélét, és vigyorgott.-És aztán rongyosra áztunk az esőben, de megérte.
Azt nem említettem meg neki, hogy nem akar engem felvállalni Harry.
Miután elpusztítottuk a reggelinket, elhatároztam, hogy elviszem Megant a fiúkhoz.
Tárcsáztam Harry számát, és három kicsöngés után, már bele is szólt az illető.
-Szia-hallatszott, hogy mosolygós a hangja.
-Szia. Figyelj otthon vagytok mind az öten?-említettem meg, hisz nem akartam tovább húzni.
-Igen, most épp nincs semmi dolgunk-ki lehetett venni a hangjából, hogy nem nagyon érti, miért támadtam le ilyen gyorsan.
-Mert akkor átlépnénk Meggel, ha nem gond-sütöttem le a szemeimet.
-Hát ez remek ötlet. Menjek el értetek?-aggodalmaskodott, mintha mi a két saját lábunkon nem tudtunk volna elsétálni.
-Nem muszáj.
-Ó-hallottam a hangján, hogy elszomorodott, gondolom nincs hozzászokva az elutasításhoz.
-Na jó, akkor gyere.
-Remek. Akkor kettőre értetek megyek. Amúgy is van számodra egy meglepetésem.
-Oké. Szia.
Miután letettük a telefont, kíváncsi lettem. Miben mesterkedik már megint?
-Hova is fogunk mi menni?-sandított felém Megan összeszűkült szemekkel.
-Majd meglátod.-titokzatoskodtam.
-Ó ez nem éri. Én is tudni akarom, hogy mi folyik itt-durcáskodott.
-Majd megtudod, ha eljön az ideje-kacsintottam, és arra kezdtem ösztönözni, hogy öltözzön fel normálisan.
Miután magunkra kaptunk egy-egy normálisabb összeállítást, a nappaliba mentünk le, tévézni. Semmi nem ment, csak unalmas musical-ek, szerelmes drámák, vagy operettek. Tényleg, ilyenektől már a falra bírok mászni.
Megan jókat nevetett csípős megjegyzéseimen is. Észre sem vettük, hogy Faith eltűnt. De különösebben nem is izgatott annyira.
Kettő előtt tíz perccel magunkra kaptunk egy cipőt, és a hűvösebb idő miatt egy vékony kardigánt is.
Még volt 5 perc. Az óra kattogott. Tik-tak. Idegesen toporogtam, míg Meg szokatlanul nyugodtan állt mellettem. Valami olyasmit motyoghatott, hogy "Mire ez a nagy idegesség, tán az angol királynő társaságához lesz szerencsénk?" amelyet én egy halk felhorkanással viszonoztam. Annyira imádom amikor poénkodik rajtam. Enélkül már nincs is élet. Pontban két óra. Csengettek. Végre itt van ez az agyament, aki elkövette a tökéletes bűntényt. Ellopta a szívem, és szinte magához láncolt a képzeletbeli bilincsével. Csak kár, hogy még ezt ő maga sem tudja. Vagy csak sejti.
Izgatottan nyitottam ajtót, és összedörzsöltem a tenyereimet. Megan, most egy felejthetetlen délutánban lesz részed, az biztos.
-Szia Harry.-ugrottam a nyakába, de ő rövid idő után lefejtette karomat a nyakáról.
Kérdő pillantásom láttán ugyanazzal a sajnálkozó pillantással nézett rám. Meddig fogom én ezt még bírni?
-Szia Megan.-intett neki Harry.
-Szia.
-Indulhatunk hölgyeim?-vigyorodott el. Szívdöglesztő mosolya láttán, féltem, hogy el fogok ájulni.
Miután gyors körülnézés után-igen Harry, ez azért már tényleg beteges-beszálltunk állítólagos barátom kocsijába, és már szeltük is az utat. A kilométer/órát jelző készülék az egekbe szökött a sebességtől. Hát neki sem számítanak a szabályok. Azt hiszi, attól mert ő Harry Styles, neki még mindent szabad. Lenyeltem arrogáns modoromat, és halkan ültem mellette az anyósülésen. Megan látszólag jól szórakozott rajtunk ott hátul. Haha. Tényleg nagyon viccesek lehettünk.
Amikor a ház elé értünk, és Harry leparkolt, nyomott egy hosszú szenvedélyes csókot ajkaimra. Viszonoztam egyre vadabbul.
Megan vigyorogva megemlített valami olyan hozzászólást, hogy "Ejnye ezek a mai fiatalok".
Kikászálódtunk a kocsiból, és véletlenül túl erősen csaptuk be az ajtót magunk után.
Rajongók hemzsegtek a ház előtt, és szinte eltakarták azt.
-Ajaj.-sóhajtott Harry. Idedobott nekünk két napszemüveget, mi pedig engedelmesen felvettük azt. Harry magára kapta kapucniját, és ő is feldobta napszemcsijét. Még így is irtó helyes volt. Tényleg, mintha minden egyes találkozásnál egyre helyesebb lenne. Vagy csak engem kezd megbolondítani a szerelem.
-Harry, Harry kik ezek a lányok?-támadott le minket rögtön egy tizennégy év körüli lány.
-Egyik a felesége, másik a szeretője.-okoskodott bele Megan, és egy vigyort is festett magára. A csaj majdnem sírva fakadt, ezért megnyugtattam, hogy csak poénkodott.
Nem akartam, hogy Harry kínosan érezze magát miattunk.
-Nem, ők csak a barátaim.-tagadta Harry. Villámcsapásként ért ez a mondat, és azt hittem, mentem elbőgöm magam. Tehát, tényleg csak én áltatom magam? Most jó vagyok neki, mert nincs éppen egy lány akivel szórakozhat? Megpróbáltam a torkomban keletkezett nagy gombócot lenyelni, és ezt az előbbi mondatot "meg sem hallani".

Míg a házhoz értünk, kaptunk még pár ilyenhez hasonló kérdést, és mindig ugyanaz a válasz. Csak..barátok. Talán én értem félre ezt az egészet?
-Végre-zihált Harry, amikor végre beértünk a kissé hűvös nappaliba. A cipőt megpróbáltam leszedni magamról, és kis híján orra is estem. De aztán  győzedelmeskedtem. Hurrá, letudtam venni egy szandált.
-Sziasztok-ordított Harry, mire mindenki lerohant a lépcsőn. 
-Hm, hoztál bárány husit?-vigyorgott Louis, és valami vámpírféleséget próbált improvizálni, aki mindjárt kiszívja a vérünket.
-Most félnem kéne?-mosolyodott el Megan.
-Jéé Megan. A másik vicces csajszi.-ugrott be a fiúknak. Niall egyszeriben abbahagyta az evést, és felnézett, majd amikor a kreolbőrű lányra pillantott, elmosolyodott.
-Szia.-intett egyet.
-Szia.-Megan kissé elpirult, és lesütötte szemeit.
-Na de gyertek már beljebb, ne itt álldogáljatok.-invitált be minket a nappaliba Zayn.
Kezdetét vette az ismerkedés, Megant bombázták a kérdésekkel, azt sem tudta melyikre válaszoljon először. Zayn és Niall tette fel láthatólag a legtöbb kérdést neki, amitől elég zavarba jött.
Mi egymás kezét fogtuk Harryvel, és némán hallgattuk a többieket.
-Mi a kedvenc kajád?-kérdezte Niall. Hát igen, nem csalódtam benne.
-Minden, ami ehető. Kivéve ami nem.-felelte büszkén.
-Szerintem az biztos, hogy mi jóban leszünk.-kacsintott rá az ír fiú.
Megan kivételesen zavarban volt a mai nap folyamán. Nem is tudtam, hogy van ilyen oldala is. Én a nagyszájú, és bolondos csajt ismertem meg benne. De mint kiderült, van másik, érzelmes oldala is.
Niallel és Zaynnel rendkívül sokat beszélgetett, én pedig Harryvel voltam nagyon elfoglalva.
-Ide hívhatnánk Eleanort, és Danielle-t.-ötletelt Louis. 
-Igen, ez jó ötlet.-helyeselte Liam. Azt már tudtam Megantől, hogy ez a két lány a két srác, Louis és Liam barátnője. 
Amikor Louis felhívta Eleanort, akkor döbbentem rá, hogy Eleanor is csak egy rajongó volt. De Louis őt felvállalja. Még akkor is, ha tudja, hogy nem szereti a barátnőjét mindenki. De legalább az emberek tudtára adja, hogy igen, ő az a lány, akit mindennél jobban szeret. Harry engem nem. Bár miért is tenné. Megan mutatott már képeket a lányokról, és sokkal szebbek mint én. Nem is csodálom, hogy Harry nem járkál velem a nyilvánosság előtt..Vagy csak mint "barátok." De akkor miért kellett ez? Miért nem hagyott békén, és akkor most nem lenne ez. Élhetné a sztáréletét, kavarhatna mindennap más csajjal. Így legalább egyikünk sem szenvedne. Vagyis én igen..De az nem számít. Nekem már a szívemet úgysem lehet jobban összetörni.
-Maddie...Maddie.-lökdösött Harry.
-Ja bocsi, elgondolkoztam.
-Semmi baj, de velem jönnél egy kicsit?-nézett mélyen a szemeimbe.
-Persze.
Megfogta a kezem, és kivezetett az ajtón. Arra a helyre mentünk, ahol tegnap is voltunk.
Az utcán persze elengedte a kezem. Nem szóltam semmit, de belül már égetett a fájdalom. És szegény Megant is otthagytam azzal a 4 idiótával.
Amikor odaértünk, leültünk a fűbe.
-Szeretnék neked adni valamit.-fordult felém. 
Kíváncsian néztem rá, ő pedig felállt, a hátam mögé lépett, és egy nyakláncot akasztott a nyakamba, amin egy H és egy M betű volt összefonódva.
-Egy kis kárpótlás, hogy akkor is veled leszek, amikor nem lehetek majd itt.-mosolyodott el.
-Köszönöm.-suttogtam.
-A párja itt van nálam.-húzta ki a pólója alól.
Sokat beszélgettünk, de nem említettem meg neki, hogy nagyon zavar az, hogy ennyire nem akar felvállalni.
Beszélgetésünket egy vakuvillanás zavarta meg.
-A francba.-ült fel Harry.
A riporterek rögtön ide rohantak, és bombázni kezdtek minket a kérdésekkel.
-Harry, ez a lány a barátnőd?
-Nem, ő csak egy régi barátom.-vakarta meg a fejét Harry, én pedig csak bólogattam, pedig végső elkeseredésemben sírtam volna.
-És mióta ismeritek egymást?
-Már egy ideje.-hebegett, habogott, én meg csak álldogáltam mellette, és hallgattam. Szememet folyamatosan lesütöttem, mert minden egyes pillanatban féltem, hogy a könnycseppek patakként kezdenek csörgedezni az arcomon.
A riporterek hamar eltűntek, és ketten maradtunk. Eltört a mécses nálam. Eddig bírtam.
-Ez most komoly? Meddig akarod még ezt csinálni?-ordítottam.
-Mi?
-Még te kérdezed? Oké, tudom nem vagyok egy nagy durranás, híres se vagyok. De akkor minek kértél meg, hogy legyek a barátnőd, ha rejtegetsz mindenki elől? Tudod, hogy ez mennyire rosszul esik? Á persze hogy nem, mert az önző Harry Styles csak magára gondol. Az ő biztonságára. Az eszedbe sem jutott, hogy én amúgy is milyen sebezhető vagyok?
-Maddie.-suttogta Harry. Ennyi? Azt hiszi, hogy egy nyaklánccal ez el van felejtve?
-Nem Harry..Ez így nem működik. Nincs értelme, hogy tovább titkolózz. Csak azt nem értem, akkor miért nem hagytál békén. Miért? Most jó vagyok? Addig, ameddig nem jön egy másik lány, akivel kedvedre szórakozhatsz? Kár Harry, hogy én nem ilyen lány vagyok. Nem kellett volna bedőlnöm a dumádnak. De engem elfelejthetsz. Ne keress többet.-kitéptem a nyakamból a nyakláncot, és a kezébe hajítottam. A sírás lassan zokogásba ment át. És nem is próbáltam meg visszatartani.
-Maddie ne..-suttogta.
-Sajnálom. De ezt most csak magadnak köszönheted. Az elején próbáltam lenyelni..De amit mostanában csináltál, az már tényleg túlzás.
Elindultam visszafelé, Harry pillantása pedig égette a hátamat. A sétát hamarosan a futás váltotta fel. Nem akartam ott maradni.
Dehát....Álmodni jó dolog, csak felébredni szívás.
Hamar hazaértem, és az sem zavart, hogy az eső is szakadni kezdett.
Észre sem vettem, hogy elment az idő, mert már Megan is otthon volt. Éppen a nappaliban tv-zett.
-Szia.-köszönt vidáman amikor hallotta, hogy jövök.-Képzeld, nagyon jó volt a délután.
-Sz-szia.-hüppögtem.
-Jézusom, te sírsz?-ugrott fel, futott oda hozzám, és megölelt.
-Nem.
-Ó én meg az angol királynő vagyok. Mi a baj?
-Harry..
-Mi van vele?
-Azt hiszem, szakítottunk.-hüppögtem.
-Szakított veled?-kerekedtek el csokibarna szemei.
-Nem. Én szakítottam vele.
-Mivan?
-Hát, nem akar felvállalni..Ha utcára lépünk, rögtön elengedi a kezem. És ma a riportereknek azt mondta, hogy csak..barátok vagyunk.-sírtam vállára borulva.
-Nyomorult seggfej.-csuklott el a hangja, keze ökölbe szorult, éreztem a vállamon.
-Te sírsz?-húztam hátrébb a fejem.
-Bocsi, csak rossz téged így látni.-morzsolt el szemében egy könnycseppet.
-Szerintem én elteszem magam holnapra. Legalább amíg álmodok, addig sem gondolok rá.
-Rendben.
Gyors zuhany után, átöltöztem a pizsimbe, de aludni nem tudtam. Egy valakin kattogott az agyam.. Harryn.

                                                        *Harry szemszöge*

Egy hülye barom vagyok. Ismételtem magamban, és immár tizedjére csaptam magam pofon, miközben hazafelé sétáltam. Senki nem nézhetett egy most szabadult elmeroggyantnak. Szememben megjelentek a könnyek, de most nem érdekelt. Teljesen igazak voltak, amiket a fejemhez vágott. Én magam sem tudom, hogy miért nem tettem ezt a kapcsolatot hivatalossá. Mert egy seggfej vagyok. Igaza volt. Csak is magamra gondoltam.
Mikor hazaértem, olyannyira becsaptam magam mögött az ajtót, hogy a fiúk beszaladtak az előszobába.
-Haver ez mi volt?-esett ki majdnem a kaja Niall szájából.
-Inkább egyél, és maradj csöndben.-szóltam rá ingerülten, mire az ír fiú visszahúzódott, és egy megbántott pillantással meredt rám.
-Mi van veled Harry?-lépett közelebb Louis, és kezét a vállamra tette, de én lesepertem onnan.
-Most..hagyjatok.
Idegesen felrohantam a szobámba, és magamra csuktam annak ajtaját.
Ledőltem az ágyra, és akkor szembesültem a szörnyű igazsággal. Egy szörnyeteg vagyok. Egyszerre 6 embert bántottam meg ma. És az egyiket el is vesztettem. Talán örökre. 
De nem! Van még remény. Holnap lesz egy interjúnk. Ha ott..Bocsánatot kérnék tőle személyesen, akkor talán rendbe hozhatnám ezt az egészet. De ez még nem változtat azon a tényen, hogy egy tuskó vagyok. És a fiúktól is bocsánatot akarok kérni. 
Hisz tényleg nem akartam, hogy rajtuk csattanjon az én hülyeségem, de most padlón vagyok. És az a legviccesebb, hogy most nem is nekem kéne itt durcogni, és sírni. Hisz Maddie az, akinek joga van tényleg sértődöttnek lenni. Kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-ültem fel az ágyamon, és elsepertem a szemembe lógó göndör fürtjeimet.
Belépett az ajtón Niall, és leült az ágyam szélére.
-Sajnálom, amit az előbb a fejedhez vágtam. Csak most nagyon ki vagyok.
-El van felejtve. De komolyan, mi történt?
-Maddie-vel elmentem sétálni, és odajöttek a riporterek. Megkérdezték, hogy ő a barátnőm-e. Én pedig azt mondtam, hogy nem, csak régi barátom. Maddie miután elmentek az újságírók, meg paparazzik, leordította a fejem, hogy minek kellett ezt a kapcsolatot elkezdeni ha nem vállalom fel, meg az ő lelke amúgy is sérülékeny és én ezzel még nagyobb darabokra töröm a szívét. Aztán a nyakláncot, amit kapott tőlem, a kezembe nyomta, és lelépett. Tömören ennyi. És teljesen igaza van.-fejeztem be.
-Hát haver, te egy nagy idióta vagy, azt meg kell hagyni.-sóhajtott Niall, és megveregette a vállamat.-Miért nem hivatalosan jártok? Most elcseszted az egészet, szegény lány meg..
-Tudom.-sóhajtottam.-De én..nem is tudom, csak őt akartam megvédeni. Lány iránt még sosem éreztem ilyet. Igazi szerelmet..mind csak játszadozni kellett..Ő meg. Teljesen elvarázsol. De persze ilyenkor kell elszúrnom.
-Tudom, hogy rendbe tudod hozni. Holnap lesz egy interjú. Talán az lesz a titok nyitja.-kacsintott.
-Erre már én is gondoltam.-helyeslően bólogattam.
-De hallod..Az a Megan sem semmi.-nézett vágyakozóan a távolba.
-Na mi van, csak nem bejön?-böktem meg.
-Ááá dehogy.
-Jó lenne, ha mindannyiunknak megíródna már az a hülye Love Story mi?-nevettem.
-Hát az biztos. Na de megyek. A tv-be mindjárt kezdődik SpongyaBob.-ugrándozott.
-Menj csak.-vigyorogtam.-És köszi.
-Nincs mit.-mosolygott, és kiment a szobából. 
Egy sóhaj kíséretében visszadőltem az ágyra, és hamar el is aludtam. 

8. fejezet. Egy szuper nap:)

Meghoztam a kövi részt!:) 6-7 komi, és jön a kövi!:D

Másnap szinte elviselhetetlen hátfájással -igen, köszi Megan-ugyanakkor hihetetlenül boldogan keltem fel. Komolyan, még az sem érdekelt, hogy a padlón fekszem, és kiütötték az egyik vesémet. Soha nem vallottak nekem ilyen módon szerelemet. Na jó, Harryn kívül még soha senki nem vallott nekem szerelmet. Az egyetlen barátom egy szemét állat volt, aki egy buli után erőszakosan vitt be a szállodai szobájába. És onnan szerintem mindenki tudja, hogy mi történt. Lényeg, hogy az volt életem egyik legrosszabb estéje a sok közül. Utána rögtön szakítottam vele. Ezért meg is vert, és anya elől sem tudtam eltitkolni a testem szinte minden pontján ott éktelenkedő kék foltokat. 

Én pedig még mindig hihetetlennek tartom, hogy Harry pont engem akar. Hisz én nem vagyok különleges. Néha nagy a szám, és beleokoskodok dolgokba. Még mindig nem értem, hogy mi fogta meg Harryt bennem. Vagy nem is fogta meg semmi, csak mivel most nincs csaja, beéri velem is.

Megráztam a fejem, és elhessegettem ezt az ijesztő, és fájdalmas gondolatmenetemet a fejemből.

Feltápászkodtam a földről, és jobbnak láttam, ha elkezdek készülődni mert a munkahelyre is be kell mennem Megannel. Az említett személy még nagyban húzta a lóbőrt, ezért visszamentem az ágyhoz, és a telefonom beleállítottam egy durva rock-ot. A készülékből szóló hangos zenére felriadt, és olyannyira megijedt, hogy kiesett az ágyból.

-Au, te agyament, ez mire volt jó?-nézett rám mérgesen, miközben próbálta magát felkaparni a padlóról.

-Ó csak azért, mert este vesén, háton rúgtál. És amikor egy nagyon erőset odasóztál, leestem az ágyról. Egész éjszaka a földön voltam, annak érdekében, hogy megőrizzem belső szerveim épségét.

Elnevette magát.

-De az véletlen volt.

-Ez is. csak véletlen elnyomtam a telefont.

-Ó hát persze.-forgatta meg szemeit.-Megyek zuhanyozni.

-Menj csak.-sóhajtottam, mert tudtam hogy egyhamar úgy sem végez. Én pedig elég gyors vagyok ahhoz, hogy ne késsünk el.

Miután Ms. Lady kifáradt a fürdőszobából, normális öltözetben immár, én is fogtam az aznapi ruhámat, és becsoszogtam a fürdőbe.

Egy hűvös zuhany után magamra kapkodtam a szerelésemet, és a hűvöskés idő miatt magamra vettem egy kapucnis színes  felsőt is. Hajamat oldalasan befontam, és egész tűrhetően nézett ki a végeredmény.

Gyors reggeli után anyával és Meggel elindultunk a kávézóhoz. A hűvös szellő megcsapta arcomat, amibe beleborzongtam. Sajnos Londonban már augusztusban kezd lehűlni a levegő.

Séta közben arra lettem figyelmes, hogy a telefonom rezeg. Kihúztam rövidnadrágom zsebéből, és kíváncsian néztem rá a kijelzőre. Harry..

Szívverésem, és pulzusom az egekbe szökött.

-Szia Harry.-mosolyodtam el.

-Szia.-hallatszott a hangján, hogy nagyon vigyorog.-Délután ráérsz?

-Igen-haraptam ajkamba, és közben anyára sandítottam kérdő tekintettel.

-Elviszlek a fiúkhoz. Ismerjék már meg jobban a barátnőmet. 2-re érted megyek.

Arcomat elöntötte a forróság, gyomromban életre keltek a pillangók, és alig kaptam levegőt.

A telefonba csak pár másodperc elteltével tudtam beleszólni.

-Öhm, hogyne, igen persze. A kávézó elé gyere.

-Rendben, alig várom. Szia.

-Sz-szia.

Ezt nem hiszem el. Itt esetlenkedem, harapdálom a szám szélét, mint valami elmebajos. Magamra sem ismerek.

-Hova akarsz te elmenni?-fordultak felém, és hihetetlenül egyszerre kérdeztek.

-Harry elhívott magukhoz.-gyorsaságom, és idegességem miatt beleharaptam a nyelvembe is.

-Áu.

-Ez szuper.-sikkantott Megan, és nyakamba vetette magát.

-Feltéve, ha elengedlek.-bujkált anya szája szegletében egy sejtelmes mosoly.

-És ugye elengedsz?-néztem rá bociszemekkel. Ez mindig meghatja.

-Talán.-húzta az agyam.

-Oké, igen, köszi.-vigyorogtam.

-Ne szemtelenkedj velem.-bökött oldalba komoly arccal, de utána elnevette magát.

Amikor végre a kávézóhoz értünk, anya előkotorta a boltkulcsot a táskájából-ami vagy tíz percig tartott-és kinyitott.

Újabb monoton munkanap. Hurrá. De azzal tudtam magam vigasztalni, hogy a délután sokkal jobb lesz.

A délelőtt nagyon unalmasan telt. Kezdtem úgy érezni, hogy két óra soha nem jön el. Vevők jöttek, mentek, és bár tudtam, hogy idő előtt nem jön ide, mindenkiben őt kerestem.

Kezdenek visszatérni belém az érzések. Pedig annak idején mind kiölődött belőlem..

Félek magamtól, komolyan. Elmosolyodtam, és már annyira kizártam a külvilágot, hogy nem is vettem észre, hogy egy vevő-meglehetősen gazdag férfi-áll előttem és valamiért elég pipa lehetett.

-Valami gond van?-kérdeztem óvatosan, miközben arcát fürkésztem, és közben azt figyeltem, ahogy feje pirosból rózsaszínbe, rózsaszínből lilába vált. Mint egy egész színskála.

-Elárulná nekem kisasszony,-nyomta meg a kisasszony szót-hogy mit nem értett maga az alatt, hogy a kávéba cukrot kérek?

Bamba fejem láttán folytatta.

-A só, az maga szerint megfelel cukornak is?

-Jézusom sajnálom. Adja ide, kicserélem.-ügyetlenkedtem egy sort, és úgy nyúltam a csészéért, hogy véletlen fellöktem, és az egész csésze tartalma az úrra zúdult.

-Úristen. B-bocsánat.-fogtam egy zsebkendőt, és megpróbáltam felitatni a fehér ingen éktelenkedő barna foltot. Most miért nem jön a Vanish-es nő, és nyomja a kezembe az öblítőszert, mint a reklámba??

-Inkább hagyja. Viszlát.-szólt ingerülten, kezemet lefejtette az ingéről, és felhúzott orral távozott.

Hát egy vevővel kevesebb. Így jártunk.

Viszont nagyobb baj volt ennél, hogy az egész kávézó rajtam röhögött, sőt még anyáék is dőltek a nevetéstől.

Megszeppenten, ugyanakkor mérgesen rájuk néztem, és a munkára próbáltam összpontosítani.

Villámgyorsan kaptam le magamról az egyenruhámat, amint az óra elütötte a kettőt. hajamat gyorsan megigazítottam a személyzet tükrében, és indulásra készen toporogtam az ajtóban. Idegesen doboltam a lábammal, tördeltem a kezem, és vártam Harryre. Öt perc múlva végre megláttam az autóját, leparkolni a kávézó előtt, és pár pillanat múlva már őt is megpillantottam. zsebre tett kezekkel, nagy léptekkel haladt a bejárati ajtó felé. 

-Sziasztok.-intettem hátra Meganéknek, és kimentek az ajtón. Semmi nem számított. A külvilágot kizártam, ha akartam volna, ha nem. Csak Harryt láttam. Nemrég még azt gondoltam, hogy ez nagyon gáz dolog. Amikor a filmekben megjelenik a nagy ő, és nem érdekel többet semmi. Csak ő. De most már látom, hogy van valóság alapja is.

-Szia Harry.-mosolyogtam.

-Szia.-nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd elhajolt. És körülnézett. Kérdő pillantással néztem rá, hisz nem értettem, hogy miért viselkedik ilyen furcsán.

-Mi a baj?-vontam fel szemöldököm, miközben a kocsijához igyekeztünk. 

-Semmi, csak..-tétovázott, és kikukucskált a kapucnija, és a napszemüvege mögül. Azt hiszem, beletelik majd egy időbe, mire én ezt a bujdosást megszokom.

-Csak?

-Nem akarom ezt elsietni. Jól szeretném csinálni. De nem akarom, hogy neked rossz legyen. A sajtó kiforgat mindent. Miattad csi..

-Jó mindegy, értem. Nem kell magyarázkodni.-szakítottam félbe. Megértem én persze..Én mindent elviselek. Apa halála után ez semmi, igaz?

-Ne haragudj.-suttogta, bizonyára kivehette hangomból a fájdalmat.

Csak megráztam a fejem, hogy semmi baj nincsen. De megszólalni nem mertem, mert féltem, hogy elcsuklik, vagy megremeg a hangom. Elfojtottam előtörni készülő könnyeimet, és vettem egy nagy levegőt. Talán nem akar felvállalni engem? De mondjuk érthető. Miért mutogatna maga mellett egy olyan lányt, mint én? Bennem semmi különleges nincs. Csak egy átlagos lány. Egy lány, aki most feltétel nélkül, és visszavonhatatlanul beleszeretett egy sztárba. Egy olyan sztárba, akibe több millió lány "szerelmes".

-Hé, mi a baj?-nézett rám, amikor már az autóban ültünk. Az autó ablaka sötétített volt, így itt legalább nem kellett aggódnia. Ahogy magamban, az agyamban peregtek a mondatok, még így is hallottam a hangomban a keserűséget.

-Semmi.-vágtam rá túl gyorsan. Nem feszegette tovább, és az út további részében, némán vezetett, és néha lopva rám sandított. Ilyenkor mindig ajkamba haraptam, és valószínűleg a fejem búbjáig vörösödtem. Egy fiú sem volt még képes így zavarba hozni. De ő..azok a szemek, a göndör hajfürtök. Nem bírok nekik ellenállni. A haragom pedig kezdett elszállni, az idő elteltével.
Mikor leparkoltunk a ház előtt, gyomrom görcsbe rándult. Ilyen hatalmas házat. csak tátottam a számat, és nem jöttem rá, hogy hogyan is kell azt becsukni. Harry elvigyorodott reakcióm láttán. Közelebb hajolt, és ajkait az enyémekre tapasztotta. 
Csodálom, hogy meg mert csókolni sötétített ablakoknál. Na jó félreteszem az arrogáns modoromat, és örülök, hogy most itt lehetek vele.
-És mi van ha nem fognak szeretni?-néztem félénken Harryre.
-Már találkoztatok 2-szer is. És nagyon bírnak.-kacsintott.
-Te ezt meg honnan a fenéből tudod?
-Sejtem.-vigyorgott.
-Ezt tedd fel.-és a kezembe nyomott egy napszemüveget.
-Bele fog telni egy időbe, mire én ezt megszokom.-csúszott ki a számon, de szerencsére elég halkan ahhoz, hogy ne hallja meg.
-Menjünk.
Kikászálódtunk a kocsiból, és sietős léptekkel mentünk az ajtóhoz. Harry benyitott, és előreengedett.
-Köszönöm Uram.--hajoltam meg előtte, képzeletbeli szoknyámat megfogva.
-Semmiség, Hölgyem.-hajolt meg ő is, és mindketten elnevettük magunkat.
-Gyere.-megfogta a kezem, és a nappali felé húzott.
Leült a kanapéra, én pedig leültem volna mellé, ha az ölébe nem húz.
Elpirulva ránéztem, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.
A romantikus pillanatot a nagy robajjal érkező fiúk zavarták meg.
-Hát itt a kis szerelmes pár.-ordítozott...várjatok..Louis.-Ahhoz képest csajszi, hogy az elején lebírtál volna minket köpni, egész jól haladunk.
-Sziasztok.-nevettem, és mind a 4 fiú leült velünk szemben.
Én, hogy ne legyek illetlen, lecsusszantam Harry öléből, és mellé ültem.
-Na és akkor most ti együtt vagytok?-kérdezte...uh...Niall.
Harry hirtelen felállt, és magával rántott engem is.
-Srácok, hivatalosan is bemutatom a barátnőmet, Maddie Johnsont.-Harryn látszott, hogy majd szétveti a büszkeség. csak nem tudom mire..kire. Odahajolt hozzám, és hosszan megcsókolt. 
Most már tényleg befejezem az önlebecsülést. ha ő szeret, akkor é is elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. És ha ő szeret így, akkor én is boldog vagyok.
A fiúk mind ujjongani kezdtek.

És kezdetét vette az ismerkedés. A fiúk mindenről kifaggattak, én pedig zavarba jöttem mindig.
-És a családod?-kérdezte Zayn.
Tudtam, hogy ezt is megfogják kérdezni.
-Hát, elég...szétszórt a családom.-nevettem fel szomorúan.-Apukám meghalt tíz éve, a tesóm utál ezért. Van egy kelekótya, és szerethető anyám. És Megan..
-Sajnálom, nem akartalak kínos helyzetbe hozni.-mentegetőzött a csokibarna szemű fiú.
-Semmi baj..Már megszoktam az ilyen kérdéseket. De most már ti is meséljetek magatokról.-kacsintottam.-Habár arra már rájöttem, hogy teljesen örültek vagytok. Jó értelemben.-nyomtam meg a "Jó"-t.
Nagyon sokat nevettünk, és rengeteg mindent tudtam meg az összes fiúról is. És kiderült, hogy jobb arcok mint hittem. Louis tényleg egy nagy mókamester, azt meg kell hagyni, szinte minden szóban talált valami mocskosat, vagy vicceset. Niall tényleg óránként kiment kajáért, és nagyon cuki volt, amint két pofára verte a szendvicsét.
Liam a legaggódóbb, de ugyanakkor a legjószívűbb is. Pont ahogy Harry mesélte. Zayn pedig..
-Jó a hajam?-kérdezte immár huszadjára az elmúlt órában.
-Nem.-meguntam már ezt. De azért vicces volt az arcába ordítani hogy nem:)
-Ez gonosz volt.-vágott világfájdalmas képet, és felment az emeletre, majd egy tubus hajzselével tért vissza.
-Az meg minek?-néztem rá, majd a többiekre, akik úgy néztek, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Egyszerűen csak ilyen. Majd megszokod.-búgta a fülembe Harry.
-Aha..
A délután nagyon jól telt. Estefelé, 6 óra körül már kezdett sötétedni. Harry hirtelen elengedte a kezem és felállt. Kérdő tekintetem láttán felhúzott maga mellé, felém fordult, hajamat fülem mögé tűrte, és megcsókolt. 
-Várj meg itt.-mondta, majd eltűnt a lépcső tetején, és 2 perc múlva már újra mellettem állt.
Egy kék kendő volt a kezében. Bekötötte a szememet, én pedig nem láttam semmit.
-Ezt most miért?-hebegtem.
-Majd meglátod.-felelte rekedt hangján.
Megadtam magam, és hagytam, hogy vezessen. Éreztem, hogy már nem vagyunk a házban.
Egy perc múlva meg már a talajt sem éreztem magam alatt.
-Harry?-kérdeztem ijedten.
-Nyugi.-nevetett.
-Én olyan nyugodt vagyok..
-Veszem észre. Úgy ver a szíved, hogy félek, nehogy kitépje a mellkasodat.
-Haha. Lebuktam.-éreztem ahogy arcomat elönti a forróság.
Harry ajkait az enyémeken éreztem, és hosszas csókunk után a talajt is éreztem a lábam alatt.
-Ne less.-kuncogott.
-Nem fogok.-hogy is leshetnék, amikor olyan erősen húzta meg azt a kendőt, hogy a szemeim is mindjárt kifolynak?
Levette a kendőt a fejemről, és elém tárult a csodás látvány. Egy kis mező, leterítve egy pokróc, és rajta egy kis kosár. Gyertyák a fűben.
Gyönyörű volt.
-Harry ez csodálatos.-suttogtam.
-Tetszik?-csillantak fel a szemei. Hihetetlenül aranyos volt, hogy ezt így megszervezte.
-Hát persze, hogy tetszik.
Megfogta a kezem, és leültünk. A kosár egy hatalmas tál epret, és csokiöntetet, valamint szőlőt rejtett.
-Kapd el.-nevettem, és odadobtam egy szőlőszemet Harrynek, amit sikeresen el is kapott a szájával. Elismerően vigyorogtam, és megtapsoltam.
-Te jössz.-ült kicsit hátrébb, és idedobott egyszerre 3 szőlőszemet, amelyikből csak egyet kaptam el.
-Hé ez nem ér.-tettem csípőre a kezem, és csúnyán néztem rá. Huncutul vigyorgott, én pedig odamásztam hozzá és ledöntöttem fekvő helyzetbe. Épp megcsókoltam volna, amikor elhajolt, felállt, és elkezdett futni.
-Akkor csókolhatsz meg, ha elkapsz.-kacsintott.
-És ha nem?
-Akkor majd megadom magam.
Utána iramodtam, és már félúton sikerült elkapnom. Végre meg tudtam csókolni, és ez most mindennél jobban esett. Az eső egyszeriben szakadni kezdett, én pedig ijedten ugrottam hátra.
-Hát ez valamilyen szinten romantikus is, meg rossz is. Mentsük meg a csokis epret.-nevetett Harry.
A cuccokat gyorsan a kosárba pakoltuk, és lassan, mit sem törődve az esővel, elindultunk visszafelé. Amikor Harryékhez értünk, leraktuk a nappaliban a kosarat, és én közöltem, hogy  lassan megyek, mert anya már így is aggódik.
-Hazaviszlek.-ajánlkozott.
-Ha nem lenne nagy gond..inkább gyalog menjünk.
-Hogy elázzunk?-nézett rám értetlenül.
-Igen. Imádok nyáron elázni.-néztem rá bociszemekkel.
-Jó rendben.-kacagott.

Hazafelé úton egymás mellett sétáltunk, én pedig csak egymás mellett limbálózó kezeinket bámultam.
-Sajnálom. De én csak téged akarlak megvédeni.-Harry észrevette, és csak ennyit mondott.
-Tudom. De én ilyenkor úgy érzem, hogy nem akarsz..felvállalni.-suttogtam, mert nem bírtam hangosabban beszélni. Torkomban hatalmas gombóc nőtt.
-Tényleg így gondolod?-nézett rám bizonytalanul Harry.
Vállam megvonva Harryre sandítottam.
-Sajnálom. Megint megbántalak.-suttogta.
-Nem bántasz meg. Csak nekem ezt még meg kell szoknom.-mosolyogtam rá.
-Maddie én..szeretlek.-lépett közelebb hozzám, és mélyen szemeimbe nézett.
-Én is.-szemembe könnyek szöktek, hisz egy sztár kimondta hogy szeret. Az hogy igaz e...nos bíztam benne.
Mikor hazakísért, a kapu előtt megálltunk, és megölelt.
-Nagyon jól éreztem ma magam veled.-suttogta a fülembe. 
-Én is.
-Mennem kell.-mondta, de nem engedett szorításán.
-Tudom.-válaszoltam, és még jobban megszorítottam a pólóját. Magamba szippantottam édes illatát. Tíz percig állhattunk még így, amikor elengedett.
-Jó éj. Szia.-nyomott egy csókot ajkamra, és elengedte a kezem, majd egyre távolodó alakja eltűnt a sötétben.

Aznap este mondta nekem Harry Styles először, hogy szeret. A gombóc még mindig ott volt a torkomban, így a lélegzés is nehezemre esett. Hihetetlenül boldog voltam. csak azt nem tudtam, hogy ez a boldogság meddig fog tartani. Hisz ő egy sztár, és fennáll a veszély, hogy egyszer majd itt hagy. De ilyenre gondolni sem mertem. Élek a mának, hisz ami megtörtént, az megtörtént, nem lehet visszaforgatni, így minden percét ki kell élvezni. És reméltem, hogy még sokáig mondhatom magam Harry barátnőjének. Úgy éreztem, hogy azt a hatalmas lukat, amit még apa halála ütött a mellkasomba, Harry be tudja gyógyítani. És ez igazán..felemelő érzés volt.

7. fejezet. Békülünk?

Másnap reggel arra keltem, hogy éles fájdalom hasít a fejembe.
Kitántorogtam a fürdőbe, és belepillantottam a tükörbe. Szemeim fel voltak dagadva a sírástól, arcom kipirult a melegtől. Még mindig zihálva vettem a levegőt, a szörnyű álom miatt. Hajam az égnek állt. Egyszóval egy zombi is jobban festett nálam. Gyorsan átfésültem a hajam, felöltöztem, és közben megpróbáltam visszanyerni normális lélegzetvételemet.
A felduzzadt szememmel semmit nem tudtam kezdeni, ezért gondoltam, ma nem igen megyek ki így az utcára.
Lementem az étkezőbe, ahol álmos családom éppen étkezett. Kérdő tekintettel néztek rám, gondolom rémes arcom láttán.
-Mi történt?
-Semmi..-tértem ki a kérdés elől.
-Ha semmi nem történt volna, akkor nem lennének úgy feldagadva a szemeid, mintha bevertek volna neked vagy 3-at.-szólt oda mogorván Faith.
-Kösz..szerintem tudom magamtól is.-vetettem oda én is, és keresztbe fontam a karom a mellkasom felett.
Kicsit kezdett most már elegem lenni Faithből. Nem tudom, meddig akarja még ezt csinálni, de most már kezd elég irritáló lenni.

Fogalmam sem volt, mit csináljak. Legszívesebben sírtam volna, de már egy könny csepp sem csordult ki a szememből. Nemrég komolyan úgy gondoltam, hogy az ilyen dolog nagyon nyálas, és gáz. És most ugyanezt érzem én is. Összetörték a szívem.
Nem fogom többet keresni..Minek? Hisz ő maga mondta, hogy nem akar többet barátságnál..
Én hülye meg bedőltem a macsó dumájának..
Meglepetten vettem észre, hogy újra folynak szememből a könnyek. Remek tehát tudok sírni..
Ideje volt felhívnom Megant. Szegényt elhanyagoltam az utóbbi pár napban.
Előkaptam telefonom, és megpróbáltam leállítani a hüppögésem, addig amíg kicsöngött.
-Haló? Maddie? Miért nem hívtál? Baj van?-bombázott a kérdéseivel. Nagy özönként zúdultak rám.
-Igen, nem tudom, és igen.-nem tudtam többet mondani ezért minden kérdésérel egy szóval válaszoltam. Hüppögésem nem maradt abba.
-Te sírsz?-lett aggódó a hangja.
-N-ne..najó igen.-hajtottam le a fejem, és kitört belőlem a zokogás. Már nem is akartam visszatartani. Tényleg szerelmes vagyok Harry Stylesba. Csak kár, hogy reménytelen volt.
Elmeséltem neki mindent töviről-hegyire.
Türelmesen végighallgatta, mondott egy "szépet" Harryre, és fontosnak találta, hogy most azonnal találkoznunk kell.
-De ő..nem lehetne hogy te jössz ide?-kérleltem, mivel én ilyen bedagadt szemekkel még a házból sem teszem ki a lábam, az biztos.
-Rendben, akkor megyek én.-sóhajtott, és megadta magát.-10 perc és ott vagyok.-mondta majd letette.
Oké akkor 1 óra múlva itt lesz.
Halványan ugyan, de elmosolyodtam, hogy itt van ez a hülye barátnőm..Az egyetlen, akire mindig számíthatok!
Fogalmam sem volt, mit csináljak addig, amíg ide nem ér, ezért lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a csatornákat. De mindenhol csak valami béna szerelmes musical, szerelmes vígjáték, romantikus opera ment. Kezdett kicsit az egekbe szökni az agyvizem, ezért kikapcsoltam a tv-t, és visszamentem a szobámba, majd a laptopommal jelentem meg újra a lépcső aljában.
Bekapcsoltam, és felnéztem facebookra, majd twitterre. Semmi különöset nem írtak ki. Már végképp nem tudtam, hogy mit csináljak, amikor csengettek.
Végre megjött Megan. Felpattantam, és ajtót nyitottam. Megannel találtam szemben magam, így gyorsan be is engedtem.
Levette a cipőjét, én pedig beinvitáltam a nappaliba.
Miután leültünk, ő rögtön belekezdett monológjába.
-Ez a Harry egy seggfej. De attól még szeretem.-töprengett el.-De ha meglátom én úgy de úúgy megverem.-fenyegetőzött.
-Úgy sem vernéd meg, mert mindent megtennél nekik, amit csak kérnének.
-Akkor megkérném, hogy kérjen meg, hogy verjem meg.-emelte fel mutatóujját Megan, és elvigyorodott. Ezen kénytelen voltam én is felnevetni. Megan mindig is hülye volt, és szinte biztos voltam benne, hogy ma délután is az én szórakoztatásom lesz fő célja.
-Hát mert bizonyára meg is kérne, hogy verd meg.-mosolyodtam el.
-Majd bevetem a sármom.-simította hátra a haját, és szemöldökét húzogatta. Én pedig csak megforgattam szemeimet.
-És most elmegyünk..-drámai szünetet tartott.-shoppingolni. Hurááá.-visított.
-Ez.most.komoly??-vontam fel a szemöldököm. Nem nagyon lelkesedtem az ötletért, az igaz.
-Halálosan.-Megan megfogta a kezem és kiráncigált az előtérbe. Beletörődve sorsomba, nagy nehezen magamra erőltettem a cipőmet, felkaptam a táskám, visszaordibáltam még egy "Elmentünk"-öt, és kiléptünk az ajtón.

Megan ráncigált egyik boltból a másikba, és érdekes módon minden boltban talált nekem valami cuccot, amit rám erőszakolhatott. 
Haza mindketten már szinte üres pénztárcával mentünk, viszont annál több táskával, szatyorral. Ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam, hazudnék. Volt olyan pillanat, amikor Harry kiment a fejemből, de volt olyan is, amikor visszaólálkodott oda. Igyekeztem nem rá összpontosítani, csakis erre a csajos délutánra. Végül is egész jól sült el.
Estefelé még bementünk egy Starbucks-ba, és rendeltünk két lattét. Miközben egy alig látható kis sarokban ittuk a kávét, bejött az az öt személy, akikből egyet végképp nem akartam látni. Így hát szaporábban kezdtem el kortyolni a kávét, és Megant is siettettem egy kicsit.
-Siess már.-sürgettem, ő pedig mogorván nézett rám.
-Minek?
-Azért mert itt van..
-Hol?-nézett el távolabbra.
-Ott-és arrafelé mutattam ahol a göndör tartózkodott. És amikor idegesen nyugtáztam, hogy erre felé közelednek mind az öten, felhúztam Megant a székről.
Majdnem magára öntötte az italát, de most az sem izgatott volna különösebben.
-Ha leöltöm az új felsőmet én...-morogta oda nekem.
A fiúk eljöttek mellettünk, Harry pedig egy sajnálkozó tekintettel nézett rám. Lenéző pillantással néztem vissza rá, utána elfordultam.
Titkon reménykedtem a reménytelenben. Abban, hogy visszafordul, és át ölel, és megpróbálja jóvá tenni ezt az egészet. De nem így törtét. Újabb elkeserítő dolog, miszerint ez a valóság, és nem egy álomvilág.
Meg-gel kisétáltam a kávézóból, és örültem, hogy nem kellett beszélgetést folytatnom a smaragdzöld színű szemű  fiúval.
Míg sétáltunk, egyre kezdett sötétedni az égbolt. Az utcákon a lámpák fénye sorozatosan pislákolni kezdett. Komolyan mintha egy horror filmben lennénk. Ez bizarr. És az tette még félelmetesebbé, hogy az út felén már egyedül kellett mennem, mert Megan másfelé lakott mint én. Még egyszer megköszöntem neki a délutánt, és magam folytattam az utat.

Mikor hazaértem, türelmetlenül nyitottam ki az ajtót, és rángattam le magamról a cipőmet. Csak Megan, és én tudtuk idegességem okát. Na meg Harry..
Bementem a nappaliba, ahol éppen anya tv-zett.
-Szia.-köszöntem neki, mire ő akkorát ugrott a kanapén ijedtében, hogy azt hittem leesik onnan.
-Szia. Megijesztettél.-tette szívéhez a kezét anya, gondolom ellenőrizte, hogy nem dobog e százhússzal.
-Bocsi. Shoppingolni voltam Megannel.-lebegtettem meg a sok táskát anya szeme előtt.
-Értem. De neked miért olyan furcsák a szemeid? Nem azért csak..-mentegetőzött. 
A francba, a szemem. Remélem nem azért bámult meg annyira Harry.
Halkan felnevettem. Rögtön Harry. Más is érdekelhetett volna, hogy ki bámult még meg. De engem csak az érdekelt, hogy Harry totál hülyének nézett-e vagy sem. Jellemző rám az utóbbi időben.
-Csak a...-nem tudtam kitalálni valami frappáns kis dolgot hogy miért vannak bowling golyó nagyságúra feldagadva a szemeim. Így hát maradt az igazság.-..sírástól.
-Miért sírtál?-kapta fel erre a fejét.
-Harry.-suttogtam, torkom egyszeriben kiszáradt.
-Aj kicsim. Mit csinált már megint?-pattant fel, és gyorsan megkerülte a kanapét, majd átölelt.
-Tegnapelőtt még majdnem megcsókolt. Aztán tegnap közölte, hogy nem akar többet barátságnál..-csuklott el a hangom. Könnyfátyol borította el a szemem, így minden összefolyt.
Elmorzsoltam szememben a könnycseppeket, és a semmibe meredtem.
-Szeretlek-suttogta anya, és közben szorosan ölelt.
-Én is téged.
-Most megyek aludni.-még egyszer finoman megszorítottam, elengedtem, és táskáimat megfogva felvágtattam a lépcsőn.
Engedtem egy kád forró vizet, és elmerültem benne. 
Nem tudom, meddig áztathattam magam, és gondolkodhattam az élet nagy dolgain, de már azt vettem észre, hogy ujjaim teljesen összeráncosodtak. Gyorsan megtörölköztem, belebújtam a pizsamámba, és mamuszomban visszacsoszogtam a szobámba.
Bebújtam az ágyba, magamra húztam a takarót, és percek alatt elaludtam..

.."Ott álltam, tehetetlenül, és csak bámultam egyre távolodó alakját. Hagytam elmenni. Ördögi kacaj hallatszott a hátam mögül. A hang irányába pillantottam, és megláttam apát. -Ha nekem nem jött össze akkor neked sem fog.-még egy ördögi kacajt hallatott, és elindult felém, hogy végett vessen, az amúgy már semmit nem érő életemnek.."

Riadtan ébredtem a szörnyű álomból. A meleg miatt tarkóm leizzadt, hajam pedig odatapadt nyirkos nyakamhoz. Zihálva vettem a levegőt, és arra lettem figyelmes, hogy zokogok. Megpróbáltam ránézni az órára, könny lepte szememen át, és nehezen ugyan, de megállapítottam, hogy még csak hajnali 3 van. De így nem tudtam visszaaludni. Rettegtem, hogy ha visszacsukom a szemem, a gonosz apám, és Harry újra beólálkodik a fejembe. Vettem egy mély levegőt, felkapcsoltam az éjjeli lámpát, és gyorsan futottam a szobámból nyíló fürdőszobába. Ilyenkor bevallom, kicsit rezelek. Egy hűvös zuhany kíséretében megpróbáltam teljesen másra koncentrálni. Például annyira nem vettem figyelembe a napok múlását. Hisz nyár van. De rá kellett jönnöm, hogy már csak 1 hónapom van. 
Féltem, hogy ha megkezdődik a suli, és biztos a srácoknak is a sok turné talán sosem találkozom velük többet. Hamar elfelejtenek engem, és Megant is.
Elhessegettem a fejemből a gondolatot, és egy törölközőt magamra csavarva kiléptem a zuhanykabinból. Felvettem egy száraz toppot, és rövidnadrágot, és visszasétáltam a szobámba. Bemásztam az ágyamba, szemhéjamat automatikusan lecsuktam. Öt perc elteltével pedig újra megfeledkeztem a szörnyű valóságról.

Reggel valamivel jobban ébredtem, mert nem álmodtam rosszat. Kiszálltam az ágyamból, megigazítottam azt, és lebaktattam a lépcsőn. 
-Sziasztok.-köszöntem egyhangúan, és kivettem a hűtőből egy doboz tejet, a szekrényből pedig előhalásztam egy tálat, egy kanalat, és persze a kedvenc gabonapelyhemet.
-Neked is.-köszönt anya.
Összedobtam gyors reggelimet, öt perc alatt bekanalaztam, és visszamentem a szobámba felöltözni. Nyugodtabb lettem amikor észrevettem, hogy sokat javult a szemem. Magamra erőltettem egy-szerintem-hihető mosolyt, és lementem a lépcsőn.
-Drágám, ma be kéne jönnöd dolgozni, de mivel látom, hogy nagyon rosszul vagy, engedek egy nap haladékot.-kacsintott, és megölelt.
-De hát én bemegyek szí...
-Nem, nem kell.-szakította félbe a mondatom anya.
-Hát akkor, köszi.
Nem tudtam így végképp, hogy hogy vergődjem át a délelőttöt. Anya elment, Faith is indult dolgára, a házban pedig csak én maradtam.
Elhatároztam hát, hogy megnézek valami horrorfilmet. Igen az kell most nekem. 
Végül beraktam egy riogatós horror filmet, a címe nem is nagyon érdekelt.
Már nagyon belemerültem-észre sem vettem, hogy dél felé járt-amikor csengettek. A szívem a seggembe ugrott rögtön, és olyat ugrottam, hogy féltem, a padlón fogok kikötni. 
A besötétített szoba miatt még rémisztőbb volt. Most jönne az a rész, amikor tárt karokkal ajtót nyitok, és a gyilkos pedig meg öl? Hülye horror. Tétovázva odamentem az ajtóhoz, és kirántottam azt. Tényleg megijedtem, és meglepődtem, és már csuktam is volna vissza az ajtót, ha az az erős kéz nem tartja meg.
-Mit keresel itt?-címeztem neki a kérdést mogorván.
-Csak..hallgass meg.-kérlelt Harry.
Sóhajtva elengedtem az ajtót, és egy kézmozdulattal jeleztem, hogy jöjjön be. Becsuktam utána az ajtót, és beinvitáltam a nappaliba.
Miután leültünk, még mindig nem szólalt meg.
-Nos?-vontam fel a szemöldököm. A lábával dobolt, és látszólag elég ideges volt.
-Amit tegnap mondtam..
-Figyelj nem érdekes..-szakítottam félbe.
-De én csak azt akartam mondani..
-Tudom barátok vagyunk.
-Végighallgatnál?-emelte fel a hangját, és csak akkor vettem észre magam.
-Oké, bocsi.
-Na szóval csak azért mondtam amit mondtam, mert meg akartalak és akarlak védeni. A rajongók támadásától, és attól, hogyha én elmegyek egy turnéra, ne legyél egyedül. Mert legszívesebben megkérnélek, hogy légy a barátnőm.
-Akkor kérj meg.-hajoltam közelebb hozzá. Az agyam nem tudott irányítani, legyőzte a szívem.
Ebben a pillanatban elszállt minden haragom.
-I've tried playing it cool
(Próbáltam menő lenni)
Girl when i'm looking at you,
(De amikor rád nézek)
I can never be brave
(Sose leszek bátor)
Cause you make my heart race
(Mert tőled hevesebben ver a szívem)
Shot me out of the sky
(Lőj ki az égbe)
You're my kryptonite
(Te vagy a kriptonitom)
You keep making me weak
(Gyengévé teszel)
Yeah frozen, and can't breathe
(Lefagyok és nem lélegzem)
Some things gotta get loud
(Valamit adnod kéne)
'Cause I'm dying just to make you see
(Mert meghalok, hogy lásd)
That I need you here with me now
(Szükségem van rá, hogy itt legyél velem)
'Cause you've got that one thing
(Mert benned meg van az a dolog)
Maddie Johnson! Lennél a barátnőm?-szeme csillogott, és úgy tűnt ezt most őszintén gondolja.
-Igen.-suttogtam visszafojtott lélegzettel. Igent mondtam neki még így is. Vállalva az ezzel járó veszélyeket. Mert menthetetlenül beleszerettem egy sztárba.
Hatalmas vigyor jelent meg az arcán, arcomat közelebb húzta magához. Belenézett a szemeimbe, majd le az ajkaimra, és megint a szemeimre. Szemeit lehunyta, én is ezt tettem, és pár másodperc múlva mézédes ajkait az enyémekre tapasztotta. Karomat átfontam a nyaka körül, ő pedig megfogta a derekamat.
5 percig tartó csókunkat az szakította félbe, hogy megcsörrent a telefonom. 
-Nem veszed fel?-mosolyodott el Harry.
-De, csak mert muszáj.-sóhajtottam, és a kanapén fekvő készülék után nyúltam. Megan hívott.
-Ugye tudod, hogy nagyon ünneprontó vagy?-nevettem a telefonba.
-Most nem érdekel, mert lángra kapott az egész házunk. Most mentettek ki minket a tűzoltósok, és úgy látszik, teljesen kárba ment a ház. Azt majd később elmondom, hogy hogy történt, de azt szeretném kérdezni, hogy..hozzátok költözhetnék addig ameddig ki nem találunk valamit? Mert anyuék ragaszkodnak hozzá, hogy menjek nagyiékhoz velük. De  én nem akarom egész nap azt hallgatni a nagyszüleimtől, hogy "Jaj Fernanda miért hagytad ott Osvaldot? Ő olyan jó volt hozzád, most meg jössz ehhez a gazdag emberhez?"-vinnyogta feltételezem a nagyija hangján.
Szóval leégett a házuk. Banyek..De mondjuk a nagyis rész megnevettetett.
-Persze, hogy jöhetsz.-mosolyogtam, Harry pedig kérdő tekintettel meredt rám.
-Akkor, nem lenne baj ha már ma mennék?
-Nem, jöhetsz nyugodtan.
-Örök hálám.
Miután letettem a mobilt, elmondtam Harrynek a röhögés tárgyát, és 2 perc múlva már együtt nevettünk.

Az egész délután jól telt, sokat nevettünk, és időközben Megan is megérkezett.
Mielőtt még kinyírta volna Harryt, elmondtuk neki, hogy már együtt vagyunk, és minden oké.
-Oké Styles, de ha még egyszer megbántod kicsinállak.-morogta Meg és szinte Harry képébe mászott.
Megszeppent kisfiúként bólogatott, Megan pedig elhúzódott.
-Helyes.
Este Harry mielőtt hazaindult volna, tőlem egy csókkal, Megantől pedig egy heló-val távozott.
Idő közben anyáék is hazaértek, én pedig nem is tudtam palástolni a jó kedvemet.
Közöltem, hogy Megan addig itt fog lakni, ameddig a házuk újítás alatt áll. Anya pedig vonakodva ugyan de beleegyezett.
-De figyelmeztetlek, Faith állandó marakodásával nem fogsz tudni mit kezdeni.-böktem oldalba.
-Tudom, már megszoktam..-nevetett fel.

Estére mindketten kimerültünk, és egy hűvös zuhany után mindketten aludni mentünk. Megan leteremtett egy jól irányzott rúgással az ágyról az éjszaka közepén, ezért kénytelen voltam a földön maradni, ha a szerveimet épségben akartam tudni.