14. fejezet : Vidámparkozás Harryvel.

Sziasztok, új fejezet, bocsi hogy ilyen későn, nem volt sok szabad időm..6-7 komment és következő:) Valamint a vélemény gombok is megtalálhatóak a fejezetek alján:) xx

Másnap reggelre arra számítottam, hogy kipihenten fogok felkelni, és jólesően nyújtózok egyet mint a filmekben, de sajnos nem így történt. Álmos fejjel, összegubancolódott hajjal ébredtem dél körül. Ráadásul a nyári szünet utolsó napján. Holnap évnyitó, kedden pedig megkezdjük az új félévet. Óriási.
Hajamba túrtam, és kikászálódtam a jó puha meleg ágyból, melyet olyan nehéz lesz itt hagyni minden hétköznap reggel, mostantól. Elhúztam a számat, és a szekrényem elé léptem. Rengeteget kutakodtam - amivel jól el is ment az idő, pedig Harry mindjárt megérkezik - de végre megtaláltam a tökéletes ruhát. Nem tudtam hova akar vinni, de azért csinosan öltöztem fel. Átvándoroltam a fürdőbe, és felfrissítettem az arcomat. A hajamat behullámosítva szabadon hagytam.

Mire elkészültem, és észbe kaptam az óra mutatója már elhagyta az egyet is. Szerencsére még maradt kis időm, ezért laptopomat az ölembe vettem, és lehuppantam a babzsák fotelemre. Idegesen doboltam ujjaimmal a lábamon, amíg betöltődött a net. Fellélegeztem amikor végre be tudtam lépni a közösségi portálokra, de szinte semmi értelme nem lett volna felnézni, ugyanis minden internetes oldal kongott az ürességtől. Úgy látom, mindenkire kihatott az utolsó nyári vasárnap. 
Mosolyogva megráztam a fejem, és letrappoltam a nappaliba. Miután megállapítottam, hogy az üres, a konyhába mentem. Anya nem volt ott, ám Faith álmosan ücsörgött a faszékek egyikén.
-Jóreggelt - mosolyogtam rá, mert én kis naiv, azt hittem, hogy a tegnapi beszélgetésünk kihatott a mogorva viselkedésére, és esetleg kipróbálja a "kedvesebb vagyok" fejlődési fázist, de tévedtem. Morgott valamit, aztán belekortyolt kávéjába. A Johnson család minden reggel kávéval indít. Na igen. Halványan elmosolyodtam, és miközben kakaót készítettem magamnak Faith megkérdezte :
-Hova vagy így kicsípve?
-Harry jön értem kettőre - pirultam el. Még mindig zavarba hoznak az ilyen kérdések.
-Mindjárt kettő - bökött az órára unottan, én pedig idegesen konstatáltam, hogy csakugyan igaza van. Kapkodva megittam az innivalómat, le is égettem a nyelvem.
És amikor elindultam a fürdőbe fogat mosni, megmertem volna rá esküdni h Faith valami 'bambát' is elmotyogott. Mérgesen néztem vissza, aztán az órára pillantva - ami már fél kettőt mutatott - elrohantam fogat mosni.
Miután végeztem, csengettek. Mosolyogva szökdécseltem oda az ajtóhoz, és kinyitottam. Madarat lehetett volna fogatni velem, ugyanis amikor belenéztem Harry mosolygós zöld szemeibe, a lélegzetem is elállt.
-Szia - köszönt vigyorogva és nyomott egy csókot ajkamra.
-Szia - mosolyogtam vissza rá. kék kardigánomat felkaptam a fotelről, beintettem Faithnek - természetesen nem reagált, mondjuk mit is vártam? - és kiléptünk az ajtón.
Az utcán sétálva beszippantottam a friss levegőt, mert végre ma nem esett az eső, és a nap is kisütött.
-Hova megyünk? - kérdeztem immáron századjára.
-Majd meglátod - felelte Harry, azt hiszem századjára, de nem lett elege belőlem, mert folyamatosan mosolygott. Ránézett egymás mellett himbálózó kezeinkre, és ujjainkat összefonta. Elpirultam, és a gyomrom a torkomba ugrott. Miért jövök még mindig ennyire zavarba? Magam sem tudom. Csak annyira féltem, hogy egyszer csak itt hagy, mert már másért fog dobbanni a szíve. 
-Mi a baj Maddie? - nézett felém aggódva Harry. Hát ennyire látszik rajtam.
-Nincs semmi.
-De látom, hogy van valami - erősködött.
-Nem, semmi, csak bánt, hogy holnaptól suli, és nem fogunk annyit találkozni - jó lehet, hogy kicsit füllentettem, de nagy részben ez is igaz. Elhúztam a szám, és megvontam a vállam.
Halványan bólintott, de látszott rajta, hogy nem vette be. Hát ennyit a nagy füllentőtudásomról. Kézen fogva sétálgattunk, közben pedig fotósok lesték minden lépésünket. Ez zavart is egy kicsit de nem mondtam Harrynek, hisz az én ultra átlagos életem most teljes mértékben megváltozott. Néha sokkal jobban meg kéne becsülnöm azt, hogy ilyen barátom van, és úgy érzem, nem ezt teszem néha. Hisz ő mindennel elhalmoz, pedig nem is kérek tőle semmit, csak annyit hogy igazán szeressen. De ő szeret is, és még ajándékokkal is fáradozik. Mindig látom a szemében az örömöt, amikor meglát. 
Szemeim könnybe lábadtak, ő pedig ijedten fordult felém.
-Jézusom mi történt? - ölelt szorosan magához a járda közepén. Mellkasára hajtottam fejem, és zokogtam, körülbelül tíz percig szüntelenül.
-Shh - nyugtatott, én pedig kissé szégyelltem magam, hogy itt mindenki előtt bőgök.
-Semmi baj - mosolyogtam halványan, és hátrébb húzódtam. Homlokát ráncolta, nem értette hirtelen rám törő pánikrohamomat. Az a baj, hogy még én se. Részben örömkönnyek, részben meg nem. Tényleg ciki volt, de hát most ha jönnie kell akkor jön. Hamarosan fogott egy taxit, én pedig értetlenül pislogtam rá.
-Majd meglátod - kacsintott, még jobban felcsigázva engem. Aj, én már tudni akarom. A sírásból hamarosan nevetés, és mosolygás lett. A taxiba beszálltunk, Harry pedig bekötötte a szemem. Már megint emiatt a fránya kendő miatt tudom meg később, hogy hova csalt el.
Éreztem, ahogy körülbelül tíz perc után a kocsi lassított, és megállt. 
-Gyere - fogta meg a kezem Harry, és kivezetett. Jó egyszer majdnem lefejeltem a kocsiajtót, de amúgy zökkenőmentesre sikeredett.
Harry hamarosan lehúzta a szememről az anyagot én pedig megláttam a vidámparkot. Köztudott rólam, hogy imádom a vidámparkot. Mindenre képes vagyok felülni.
Hatalmas vigyor jelent meg az arcomon, és boldogan Harryre néztem.
-Ez fantasztikus, imádom a vidámparkot - ugráltam. Lábujjhegyre álltam, és nyomtam egy hatalmas puszit a szájára.
-Örülök, hogy tetszik - már megint az az öröm a szemében. Túl jó hozzám.
Azonnal megragadtam a kezét, és a bejárat felé kezdtem vonszolni. Amikor az ablakhoz értünk, Harry megvette a jegyeket, és az egyik szalagot a karomra ragasztotta, a másikat pedig a sajátjáéra. Végre bemehettünk, én meg úgy örültem, mint egy kis gyerek. De éppen nem volt rá időm, hogy zavarjon, mert olyan régen nem voltam már vidámparkban.
-Hol kezdjünk? - próbált visszafojtani egy mosolyt, melyet az én túlságos gyermeki lelkesedésem váltott ki belőle.
-Hm, óriáskerék? - kezdtem valami egyszerűbbel. Végignéztem a hatalmas parkon, és rengeteg játék volt szétszórva. Nehéz lesz mindent kipróbálni, de rajta voltam.
Mosolyogva indultunk el kézen fogva az óriáskerék felé. Megvártuk, amíg leér egy kis kapszula, amibe be tudtunk szállni. Nyitott volt, teljesen szép kilátás nyílt a városra. Így még hatalmasabb volt London.
-Ez gyönyörű - fordultam Harry felé, aki velem szemben ült, és csak bámult rám.
-Szerintem is gyönyörű vagy - csusszant át mellém, és szorosan átölelt. Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig a fejemre.
Már majdnem a tetején voltunk, és mi csak beszélgettünk, és beszélgettünk, én pedig egyre jobban beleszerettem. Még annál is jobban, mint amennyire egészséges mértékben kéne. Hát, szerelemben nincsenek határok. De ki mondta, hogy kell lenniük?
Harry nem feszegette azt a zokogásrohamomat, ezért pedig nagyon hálás voltam. Azért, mert ha elmondtam volna, hogy mi volt a sírás tárgya, hát..
Mire mentünk egy kört az óriáskeréken, teljesen elzsibbadt a lábam, pedig még csak most következett a java. Ahogy kiszálltunk, és szilárd talajt éreztem magam alatt, mintha ezer tű szurkálta volna a lábam.
Harry javaslatára a hullámvasút volt a következő célpontunk. Rettentően hatalmas, kanyargós volt. Beültünk egy kocsiba, magunkra csatoltuk az övet, és vártuk a sorsunkat. Hogy végre elinduljunk. Kis nyomást lehetett érezni, amikor elgördültünk a helyünkről. Mögöttünk pár tizennégy év körüli lány nyomban sikoltozni kezdett. Mi lesz velük ha vetünk egy átfordulást is? Elmosolyodtam, és megszorítottam Harry kezét.
Hát a végére mi is - legalábbis én igen - visítottam, de nagyon jó volt. Sosem voltam még vele vidámparkban, de azért ő is úgy lelkesedett mint én. 
Teljesen megfeledkeztem mindenről, csak Harryre koncentráltam, meg persze a vidámparkra.
A következő amit kipróbáltunk közös elhatározással a szellemvasút volt. Oké, bevallom, eléggé megijedtem párszor, de mentségemre legyen, hogy Harry is. 
Aztán mentünk minden hülyeségre, és rengeteg képet is csináltunk. Utoljára a dodgemet hagytuk. Harry befizetett 2 menetre, és mindketten választottunk egy-egy kocsit. Én egy pirosat választottam, éljenek a lányszínek!:) Harry pedig egy kéket.
Elindult a menet, én pedig mosolyogva, és ajkamat harapdálva kezdtem el üldözni Harryt. Volt még tíz másik ember, akik a pályán voltak, de mi csak egymásra koncentráltunk. 
Ő is belém jött, én is belé, és rengeteget nevettünk. Megfeledkeztem az élet nagy gondjairól, bevallom, még Meganről is, ami kicsit bántott, de..Tudtam, hogy ő sem gondol rám a nap huszonnégy órájában. Különváltak az útjaink, és attól még ugyanúgy szeretjük egymást, hogy rengeteg kilométer választ el minket egymástól. Ez olyan, mintha elvennék a tesódat. Ő szinte a tesóm volt. Ha nem is vér szerint de mégis.
Mikor fogom én újra látni a bohókás, bolond barátnőmet? Sóhajtottam egyet, aztán a játékra koncentráltam, és célba vettem Harryt.

Miután a lehető legtöbb dolgot kipróbáltuk, elmentünk az édességárusokhoz, és vettünk vattacukrot. 
-Istenem, ilyet is de régen ettem már - mosolyodtam el.
-Többet kéne kiruccanunk, én nagyon jól éreztem magam veled. És dodgemben verhetetlen vagy - ismerte be Harry, aztán átkarolta a derekamat. Meg is lepődtem, hogy annyian nem ismerték fel őt. Jó, néha odajöttek csinálni egy képet, vagy kértek egy aláírást, de semmi több. 
-Haha, én is jól éreztem magam, nagyon. Köszönöm, hogy elhoztál - bólogattam, miközben egy újabb színes pihét tömtem a számba.
-Semmiség - húzta féloldalas mosolyra a száját, tekintetével az enyémet fürkészte.
Nyomott egy csókot ajkaimra, én pedig belemosolyogtam, és viszonoztam.
-Ó, még valamit akartam - húzott vissza finoman, amikor indulni készültünk. kérdőn ránéztem, és hagytam, hogy vezessen. A céllövöldénél kötöttünk ki, én pedig még mindig nem sejtettem, hogy mit is akarhat. Befizetett 3 dobásra. A nehezebb szintet választotta, amelyet másodjára sikerült is megoldania, ledöntötte az összes sörös dobozt.
-Melyiket kéri? - kérdezte vidáman az eladó a nagy plüssállatokra mutatva. Kiválasztott ey nagy barna macit, és felém fordult. Átadta nekem, én pedig boldogan fogadtam el a macit.
-Köszönöm - nyomtam egy puszit az arcára. Hihetetlenül aranyos.
-Mivel tudnám viszonozni ezt a sok mindent, amit teszel értem? - néztem fel mélyzöld szemeibe.
-Annyi elég, hogy itt vagy nekem - suttogta fülembe, és megölelt. A meghatottságtól könnyek szöktek a szemembe. Belefúrtam arcom mellkasába, karját szorosan átöleltem. 
Akkor vettem igazán tudomásul, hogy ez a fiú nagyon szerethet engem. Úgy amilyen vagyok. Néha kócos hajjal, morcosan, és smink nélkül is. Nekem pedig ennél nem kellett több.

-Sétálunk, vagy hívjak taxit? - kérdezte, amikor elhagytuk a kijáratot.
-Sétáljunk - mondtam egyértelműen, mert imádok a friss levegőn sétálni. Egy hatalmas macival a kezemben sétáltam, és az sem zavart, hogy megbámulnak. Mert Harrytől kaptam, és ez mindennél fontosabb nekem. Sosem voltam még eddig ennyire fontos fiúnak, kivéve apát..Eddig sokan kihasználtak, aztán ott hagytak. De Harry nem ilyen. Efelől már kétségem sincs. 
Azt is felfogtam, hogy semmi sem tart örökké. De a jelennek kell élni, és kiélvezni minden egyes percét. Mert egyszer élünk, és egyszer történnek meg a dolgok. Hasonlót lehet teremteni, de ugyanolyat, mint az első, olyat sosem.
-Min gondolkoztál annyira édesem? - mosolygott rám Harry, és megigazította a haját, ami abból állt, hogy megrázta, és a kezével eligazította.
-Semmin. Az életen - feleltem még mindig merengve, mire akaratlanul is felnevetett.
-Most mi van? - nevettem el én is magam, és finoman a vállába bokszoltam. 
-Semmi.
Az út további része csendesen telt, de ez nem kínos,hanem az a kifejezettel jóleső csend volt.
Már szavak nélkül is megértettük egymást.
Éppen az utcánkba fordultunk be, amikor két erős kart éreztem a derekam körül.
-Harry, ez fáj - nevettem kínosan?
-Micsoda? - nézett rám döbbenten, aztán hátra, és meglátott egy férfit. - Mit akarsz, szálj le róla te senki - dühödött fel, és lefejtette a karjait rólam, erőszakosan. 
-Harry hagyd.
-Nem - nem láttam még ennyire indulatosnak. Gyomorszájon vágta a pasit, aki a földre rogyott, aztán megfogta a csuklóm és maga után húzva rohanni kezdett.
Ilyenkor áldom az eget, hogy nem magassarkút vettem fel.
Karom kihúztam övéből és úgy szaladtam utána. Épp az úton akart átrohanni, amikor hátranézett, hogy meggyőződjön róla, követ-e még az az alak. Meggondolatlanul lépett le az útra, és aztán csak egy puffanást hallottam.
-Harry!