3. fejezet Mindig összefutunk..

A hétvégém unalmasan telt, segítettem anyának otthon a házimunkában, és vasárnap találkoztam Megannel. Tartottunk egy csajos napot. Megan még mindig a szombati koncertről áradozott, ami egy idő után kezdett elég idegesítővé válni.
-De gondold el, Louis meg akar ismerni minket.-vigyorgott rám Megan, miközben anya új kávézójához siettünk hétfőn. Megant is felvette nyári munkára, így a napok 1 harmad részét vele fogom tölteni.
-Szia anya.-köszöntem, amikor megláttam anyát a kávézó előtt.
-Sziasztok.-mosolygott.
-Jónapot Mrs. Johnson.-szólt Megan is.

-Na gyerekek,  a rendelést kell majd felvenni, és amit kiadok, kivinni az egyes asztalokhoz. Remélem érthető.-kacsintott anya, és a kezünkbe nyomott egy-egy köpenyt.
A délelőtt nem volt valami mozgalmas, megfordult pár ember, de nem volt több 10-15nél.
Délután viszont arra figyeltem fel, hogy Megan meredten néz az ajtó felé. Tekintetemet oda irányítottam, és megláttam az 5 fiút.
-Maddie kimennél te, felvenni a rendelést?-hebegett, és még mindig az említett 5 személyt bámulta.
-Ki. Anya nem örülne, ha egy ájult munkása lenne.-forgattam meg a szemem és elmosolyodtam.
Odasétáltam az asztalukhoz, és mivel nem igazán arra figyeltek, hogy mit kérjenek, megköszörültem a torkom.
-Mit hozhatok?
Felém néztek, és kiült az arcukra a döbbenet.
-Te nem az egyik vicces csaj vagy a dedikálásról?-mutatott rám a göndör.
-Naháát nem mondod?-tettetem a döbbent kislányt.
-De. És a másik bolondos csajt hol hagytad?-kacsintott a fekete hajú.
-A pult mögött bujdos.-rántottam meg a vállam.-De mondanátok végre, hogy mit hozhatok?
Miután mind az 5 kijelentette, hogy mit kér, visszasétáltam a pulthoz, bekiabáltam anyának a rendelést, ami 10 perc múlva meg is érkezett.
Felpakoltam a kávékat egy tálcára, és rápillantottam Meganre. Ő éppen a fiúk melletti asztalnál vette fel a rendelést.
Kivittem a fiúknak az italukat, ők pedig elégedetten szürcsölgetni kezdték.
-Hogy jöhetnek be neked ezek?-mentem oda Meganhez, és kezem a vállára tettem.
-Most miért tök cukik.-pillantott oda mosolyogva, mire a barna hajú intett neki egyet.
-Jézusom intett nekem.-döbbent le.
-Jézusom intett neked.-tettettem én is a hülyét.
Ő csak megforgatta a szemét, és visszament a helyére.

Estére értem haza, nagyon elfáradtam. Lezuhanyoztam, és még felnéztem facebookra, és twitterre. Semmi különöset nem írtak ki, ezért hamar ki is kapcsoltam a laptopomat.
10 óra körül lefeküdtem aludni, mert nagyon ki voltam.
                                                                             [...]
Másnap..
Délután igyekeztem a kávézóba, lehajtott fejjel baktattam, mire egyszer csak nekem jöttek. Mivel majdnem elestem, megkapaszkodtam az illetőben.
-Bocsi, bocsi.-mentegetőztem.
-Semmi baj.-ütötte meg a fülem egy gyönyörű rekedtes hang. Felnéztem és kit láttam?... A göndör beképzelt gyereket a One Directionból. Olyan sebességgel húzódtam el tőle, és kezdtem el rohanni a kávézó felé, hogy magam is meglepődtem a gyorsaságomon. Hihetetlen..Egy puszta véletlen miatt rögtön a karjaiban landolok..Utálom..gyűlölöm. Igaz, nem tudom megmondani, hogy miért. Vagyis de, egy nyomós okom van rá: Egy beképzelt majom.

-Szia Maddie.-kiabált a kávézó ajtajából Megan.
-Szia.-köszöntem kicsit idegesen.
-Miaz?-kérdezte ijedten.
-Semmi, csak az egyik férjed nekem jött az utcán, és megfogott, mert majdnem orra estem. Lényeg annyi, hogy a karjai között landoltam.-fejeztem be monológom.
Barátnőmből kitört a nevetés, és behúzott a munkahelyre.
-Ez...most...komoly?
-Igen..de nem tesz semmit, mert utálom.-fontam keresztbe a karom a mellkasom alatt.
Ő rám nézett egy olyan "engem úgysem versz át" fejjel, mire én nevettem fel.
-Ugye ezt te sem gondolod komolyan?
-Dehogynem..Neked bejön Harry.
-Hogyne..-feleltem ironikusan.
-Olyan ferdehajlamú vagy. Neked hogy nem jönnek be a zöld szemei, a göndör fürtjei, és a gödröcskéi amikor mosolyog?-sorolta, én pedig magam elé képzeltem a fiúk.
-Nem azt mondtam, hogy ezek nem jönnek be rajta..-kezdtem a mondatom, de Megan félbeszakított.
-Tudtam..tudtam, hogy bejön neked.-visított, mire minden szempár, aki a kávézóban volt, ránk szegeződött, és olyan wtf fejet vágtak.
-Nem jön be.-vitatkoztam vele.
-Dehogynem.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem és nem és nem és nem.-kis híján ordítottam, ezért gyorsan le kellett nyugtatnom magam.
-Kislányom, már megint az egyik vevővel ordibálsz?-libbent ki az ajtón anya csípőre tett kézzel.
-Fenébe is, nem.-csattantam fel, és gyorsan felkaptam magamra a köpenyem, még mielőtt szétrobbanhattam volna.
Csodás. Az anyám és a legjobb barátnőm képesek az őrületbe kergetni, élén az 5 tinisztárocskával.

Egész délután ezen a témán agyaltam. Hiszen, korántsem ők a leghelyesebb fiúk a világon..sőt.
Nagyon örültem, amikor már végre bezárhattunk. Eléggé elfáradtam, és bevallom, kicsit szégyelltem magam, amiért olyan pofátlanul viselkedtem délelőtt Harryvel. Igaz, hogy utálom, de azért megköszönhettem volna, hogy nem engedte, hogy betörjön a képem.
Megannel még mindig az "óvodás" harcunkat folytattuk, miszerint én utálom Harryt, de szerinte ez cseppet sem így van. Ma nem jöttek be a kávézóba fiúk, amit én örömmel nyugtáztam, de Megan korántsem volt ilyen lelkes emiatt.
Amikor hazaértünk anyával, én egyenesen a konyha felé vettem az irányt, mert kishíján kiesett a szemem, annyira éhes voltam már.
Megtámadtam a hűtőt, és kivettem a bepácolt húst, és nekiláttam összeütni a vacsorát.
Arra lettem figyelmes a hússütés közben, hogy Faith betámolyog a konyhába. A keze tiszta vér.
-Jézusom te mit csináltál?-igaz hogy utáltam Faithtet és ő is engem, de legalább szorult belénk egy kis jó modor, szóval ha valakinek baja esik, nem nézzük tétlenül.
Fogtam egy törlőkendőt, és elszorítottam a kezét.
-Anya.-ordibáltam ki  konyhából.-Gyere, Faith megsérült.
-Jézusom mi történt?-szaladt be a konyhába anya.
-Ezt én is szeretném tudni.-fordultam az illető felé, de ő csak megrántotta a vállát.
-Elvágtam a kezem.-felelte olyan egyszerűséggel, mintha ez olyan mindennapi dolog lenne.
-Megyünk a kórházba.-jelentette ki anya, és elvette a kocsikulcsot az asztalról.

Úton voltunk a kórház felé, idő közben az eső is eleredt, ami elég megszokott, itt Londonban.
Megint csak eltöprengtem ezen az 5 idiótán. Talán, ha megváltoznának, akkor még TALÁN barátok is lehetnénk. Feltéve ha keresnének minket. Mondjuk ez hülyeség, mivel Megan nem cserélt velük telefonszámot sem, én pedig szintén nem fogok. Megan mutatott már nekem 1-2 videót róluk, és őszintén szólva elég viccesek. De ettől függetlenül nem tágítok az elvem mellől. 
Amikor leparkoltunk, éppen kinyitottam a kocsiajtót és kiszálltam, amikor a másik mellettem álló kinyitotta a sofőr felől lévő ajtót, és egyenesen hasba csapott vele.
-Áú.-rogytam a földre, kezem a hasam elé szorítottam.
-Jézusom sajnálom.-segített fel az illető, aki feltételezem, férfi volt a hangjából ítélve.-Jól vagy?-nézett a szemembe, belém pedig a felismerés hasított. 
Ez Harry.
-P-persze.
-Kicsim jól vagy?-fordult meg anyám.
-Igen, jól-vetettem oda, és visszafordultam. Lenéztem a megütött pontra, és láttam, hogy vérzik.
-Sietnem kell.-motyogtam, és elfordultam.
-Legalább a nevedet mond meg.-suttogta a mögöttem lévő alak, én pedig elindultam Faithék után. 
-Maddie.-fordultam vissza.
Nagyon fájt a hasam, úgyhogy én is benézhetek az orvoshoz. Remek.
Mikor végre utolértem anyáékat, ők is észrevették a vérző pontot.
Anya csak sóhajtott, Faith pedig mint mindig rám sem hederített.
Mikor végre beértünk a jó meleg épületbe, a jellegzetes kórházi szag csapta meg az orrom, és szemem elé tárultak, az unalmas, egyhangú fehér falak. Itt minden olyan..fehér.

Megállapították, hogy nekem semmi bajom, Faithnek meg kötözésre kell járnia. 
Mikor végre hazaértünk, elmentem zuhanyozni, és akkor megvilágosodtam.
-A csirke.-ordítottam, és egy szál törölközőben trappoltam le a lépcsőn, mire láttam, hogy anya kiszedi a szénné égett "vacsoránkat".
-Ügyes vagy kislányom, de most menj vissza mert végig csöpögteted az egész házat.-dörrent rám anya.
-Oké-oké.-feltartott kezekkel mentem vissza.
Végre normális öltözetben(egy bő pólóban, és egy kék melegítő nadrágban, meg egy mamuszban) slattyogtam le a konyhába, ahol immár újra a megszokott illat uralkodott.
Ittam egy pohár narancslevet, majd egy jóéjszakát kíséretében felvonultam a szobámba.
Valahogy mindig összehoz minket a sors. Tegnap is, és ma is kétszer.
Ez jelent valamit?