2. fejezet: A "várva várt" koncert.

Elérkezett a koncert napja. Már arra is gondoltam, hogy lefújom, és beteget jelentek, de a legjobb barátnőmet nem hagyhatom cserben. Reggel fáradtan baktattam le a lépcsőn, és a konyhában egy szokásos utálkozó, és egy másik szeretettel teli pillantás fogadott.
-Faith meddig akarod még ezt csinálni?-csattantam fel, és a szemébe néztem.
-Mit?
-Azt, hogy már 10 éve ellenségeskedsz velem. Tudod nem csak az én hibám..-dühösen néztem rá. Nem bírtam már sokáig.
Nem szólt semmit, csak felvágtatott a szobájába és magára csapta az ajtót.
Megszoktam már ezt. ha nem akar, vagy nem tud valamire válaszolni egyszerűen csak lelép.
Igen ez Faith.
-Na és izgulsz a koncert miatt?-terelte a témát anya.
-Ahj annyira izgulok majd ki ugrik a szívem a helyéről.-mondtam ironikusan és megforgattam a szemeimet.
Anya jólesően felnevetett nyers válaszomon. Elég könnyű megnevettetni.
-Elég hidegen hagy a dolog, de ha Megan ettől boldog..-vontam meg a vállam.
-Helyes.-kacsintott.

Délután 3-kor jobbnak láttam, ha elkezdek készülődni.
Felvettem a koncertre vásárolt ruhát, hajamat kivasaltam, és laza lófarokba kötöttem, arcomra pedig egy kis sminket kentem. Amikor végeztem, megállapítottam, hogy egész tűrhetően nézek ki.

A koncert 6 órakor kezdődött, de már 5 órára átmentem Meganékhez.
Becsengettem, és 20 másodperc múlva Megannel találtam szembe magam, majd kicsattant az örömtől. Gyönyörű volt, mint mindig.
Egy sárga kardigán, és egy fehér, mintás egybe ruha volt rajta. Göndör haja finoman omlott a vállaira.

-Na mehetünk?-vigyorgott.
-Felőlem.-vontam meg a vállam, és sóhajtottam.
-Azért ennyire ne legyél lelkes..-motyogta.
-Jól van na. Érted megteszem.-mosolyogtam rá. 
-Imádlak.-ölelt át.-Anyu elmentünk.-kiabált be a házba, majd becsukta maga után az ajtót. Fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a koncert helyszínére.
-Jézusom, nemsokára látni fogom őket. Egyenesen a 2. sorból.-ájuldozott drága barátnőm.
-A 2.-ból?-képedtem el. Nem elég, hogy hallgatnom kell őket, ami még talán ismétlem TALÁN elviselhető, de hogy olyan közelről nézzem őket. Jézusom.
-Jah, VIP jegyek.-vakarta meg a fejét.
Amikor odaértünk, rengeteg rajongót pillantottam meg. Sokan nagy táblákra írták a nevüket a fiúknak, vagy csak ordibáltak.
Az én részemről ennyi is elég volt, és nagy késztetést éreztem, hogy vissza ne üljek az autóba, és megmondjam a sofőrnek, hogy most azonnal húzzon el innen.
De hát nem tehettem meg. Beletörődve a sorsommal, barátnőmmel karöltve mentem közelebb a stadionhoz.
Amikor végre átverekedtük magunkat a lányseregen, végre beléphettünk az épületbe. És ezt nem azért mondom, mert már alig várom, hogy lássam őket, de melegebb helyen mégiscsak jobb.
Beléptető rendszer volt, mindenkinek át kellett húznia a kártyáját, csak úgy engedtek be.
Mint megtudtam Megantől, a vip jegy abban különbözik a rendestől, hogy mi a színpad első 15. sorába megyünk, és minket engednek ki először a dedikálásra. (Hú de szuper..)
Amikor az olvadozó lányok már negyedjére kezdtek bele az egyik számuk eléneklésébe, komolyan, teljesen elegem lett, és azon töprengtem, mi lenne, ha szépen kiosonnék innen. 
-Mindjárt látom őket mindjárt.-hadonászott a kezével Megan.
-Úristen, mindjárt látjuk őket.-vágtam én is egy megszeppent arcot és utánoztam a visítását, majd elröhögtem magam.
-Hahaha.-forgatta meg a szemeit.
A nevüket már hallottam Megantől egy "párszor, szóval azt megjegyeztem.
Neki a kedvence valami Niall, és többet tud róla mint azt gondoltam.
-Te tényleg nagy rajongó lehetsz..-szóltam hirtelen.
-He?-fordult felém.-Én nem rajongó vagyok, én directioner vagyok.
-Parancsolsz?-néztem rá értetlen fejjel.
-Semmi.-intett le.

                                                            *Harry szemszöge*

Az utóbbi időben eléggé elszállt velem a ló. Lássuk be, a hírnév elképesztően nagyképűvé tett, és néha már én sem ismerek önmagamra. Mindig csak a buli számít. Az, hogy Harry Styles nem maradhat ki egyetlen partyból sem, és e miatt már elég nagy port kavart a sajtó is. Szóval jobb lenne már visszafogni magam.
-5 perc és kezdünk.-szólt be az öltözőnkbe az új menedzserünk. A nevét meg sem jegyeztem, mivel körülbelül 2 hetenként váltogatják.
-Huh én izgulok.-mondta Louis immár tizedjére az elmúlt 10 percben.
-Körülbelül ugyanolyan lesz mint az eddigiek. Nincs ok aggodalomra. Jók leszünk. Csak természetesen.-kacsintott rá Liam. Hát igen, ha ő nem lenne, talán már a banda sem lenne.
-Színpadra srácok.-szólt be a menedzser újra.
-Show Time fiúk.-vigyorogtam, kezünkbe adtak egy-egy mikrofont, és kiléptünk a színpadra.

                                                          *Maddie szemszöge*

-Jézusom itt vannak.-dermedt le mellettem Megan, és lélegzetvisszafojtva figyelte az 5 srácot. A göndör srácról sütött a nagyképűség. És ez úgy gondolom nagyon szánalmas dolog. De ez mindig is így volt. A hírnév megváltoztatja az embert. Ha akarja ha nem. Róluk is lerítt, hogy mennyire el vannak szállva maguktól, ismétlem, különösen a göndörről.
Igaz, hogy a második sorban álltunk, de Megan szó szerint úgy félrelökte az előtte álló két lányt, hogy azok majdnem hasra vágódtak. Engem is beráncigált az első sorba aminek nem nagyon örültem.
A koncert elég hamar elment, és meg kell hagyni, egész TŰRHETŐ, ismétlem egész tűrhető számaik vannak. 
A koncert végén áttereltek minket a dedikálásra. Megan elővette a táskájából egy cd-t és egy posztert. A posztert a kezembe nyomta, mire én kérdőn néztem rá.
-Írasd alá.-mondta közömbösen.
-Írassam alá? Amikor utálom őket?-háborodtam fel.
-Azért úgy láttam, a számaikat eléggé bírtad.
-Azért mert tetszenek a számaik, attól még ugyanúgy öntelt barmok maradnak.-ordítottam, csak nem vettem észre, hogy már a dedikáláson vagyunk, egyenesen az 5 majom előtt.
Annyira levörösödtem, mint a rák.
-Hm, szóval nem csíped a búránk.-mosolygott féloldalasan a göndör. Zöld szemei az enyémekre tévedtek.
-Nem, mert süt rólatok a nagyképűség.-kezdtem a padlót fixírozni.
-Akkor miért jöttél el a koncertre?-kérdezte teljesen normálisan az a szőke gyerek, nem láttam rajtuk hogy megsértődtek. Gondolom, hogy azért az egész világ nem rajong értük.
-Mert ez..-rántottam magamhoz Megant.-Belerángatott. Tudnátok mennyit istenít otthon titeket. Kajak, már bálványoz. Főleg azt a szőke ficsúrt.-vetettem oda, mire Megan olyan gyilkoló pillantást vetett rám, amilyet csak tudott, a szőke pedig csak rámosolygott.
-Ja meg előtettek nem mer megszólalni, mert fél hogy leharapjátok a fejét.
-Maddie, elég.-szólt mérgesen Megan.
-Remélem látunk még titeket. Vicces figurák vagytok.-nevetett a barnahajú srác, és továbbadta a cuccokat, amit aláírattunk.
-É-én is.dadogta Megan, én meg ehhez már hozzá sem szóltam.

Hazafelé menet Megan majdnem leharapta a fejemet. 
-De hát legalább azt mondta az a barna hajú, kék szemű..
-Louis..-szakította félbe a mondatom.
-Igen az..na szóval hogy jó lenne ha látna még minket. Ezt nekem köszönheted. Persze én nem lelkesedek nagyon ezért, d te gondolom igen.
-Jó ez igaz. De..
-Na?-húzogattam a szemöldököm.

Amikor hazaértem, unottan lerúgtam magamról a cipőmet, és bementem a konyhába.
-Sziasztok.-köszöntem, bár tudtam hogy Faith nem fogja viszonozni azt, hogy én próbálok kedves lenni.
-Szia kicsim.-mosolygott anya.-Na milyen volt a koncert?
-Hát a számaik egész tűrhetőek, de az az 5 idióta. Süt róluk a nagyképűség. És a dedikáláson még az egyik mondta, hogy reméli, hogy találkozunk még.-újságoltam, és elvettem egy almát a pultról.
-Hát tudod a sztárélet mindenkit megváltoztat. És nalám az egyik még meg is akar titeket ismerni? Megan mit szólt?
-Semmit. Úgy állt mellettem, mint aki karót nyelt. Megbűvölte őt az az "elképesztő látvány".-húztam el a szám.
-Na ne legyél már ilyen ellenséges velük. Amúgy van egy jó hírem.
-Na miaz?-lettem kiváncsi.
-Hát néztem munka után, és éppen kiadó volt egy kis kávézó. Holnap megyek megbeszélni, és ha jól megy minden akkor már jövőhéttől dolgozhatunk.
-Dolgozhatunk?-fontam össze a karom a mellkasom alatt.
-Hát segíteni kéne majd vinni a boltot..-tért a lényegre.-Mivel nyár van, te is tudnál segíteni.
-Persze, segítek.-mosolyogtam.

Beszélgetésünk után elmentem zuhanyozni, és úgy döntöttem, kipihenem ezt a fárasztó napot. Elég volt nekem ezekből a fiúkból.