2013. április 8., hétfő

19. fejezet Teljes káosz..

Az utóbbi időben semmi érdekes nem történt velem. Tanulás, munka. Körülbelül ebből állt egy napom. Harry sem hívott, amit furcsálltam is, de nem nyilvánítottam hangot az érzéseimnek. Titkon persze szörnyen rosszul esett. Felmerült bennem, hogy talán hívhatnám én is. De aztán még sem tettem meg. Lehet az is, hogy sok a munkájuk és a fellépésük. 
Mivel ma szombat van, úgy döntöttem, hogy nem tanulok, mert semmi kedvem. A konyhába lépve megpillantottam Faithtet, aki elég komor arccal meredt maga elé.
-Jó reggelt! - üdvözöltem, és a hűtő felé vettem az irányt. Morgott valamit, majd beletúrt göndör, szőke hajába, és felvonult egy tál nachos kíséretében a szobájába.
Sose volt az a kedves típus, azt meg kell hagyni. Fejemet rázva nyitottam ki a hűtő ajtaját, és belekukkantottam a tartalmába. Végül egy csomó egészségtelen ételt magamhoz véve becuccoltam a nappaliba, és kényelmesen elhelyezkedem. A lábamat feldobtam a kanapéra, és úgy döntöttem, megnézek egy filmet. Sikerült egy szörnyen romantikus, és érzelgős  filmet választanom, és hála érzékenységemnek, végig bőgtem az egészet. Hát ez van. Eléggé megviselt, hogy Hulio szakított Elzával, és Margarethez ment. Hát igen..És akkor csodálkozok, hogy teljesen antiszociális vagyok. Felnevettem magamon, mert azért tényleg nem a népszerű diákok közé tartozok. Na meg strébernek is tartanak a kitűnő átlagom miatt. Miért kell mindig nekem lennem a cikizés tárgyának? Ha bemegyek a suliba, rögtön elkérik a házim. Én hülye pedig minden egyes alkalommal odaadom.
Amikor véget ért a film, félretettem a dobozos fagyimat, kivettem a dvd lejátszóból a dvd-t, visszatettem a tokba, és azon kezdtem tanakodni, mit csinálhatnék. Az idő ugyanis pocsék, elkezdett szakadni az eső, és láthatólag estére vihar is várható..Á csak egy átlagos novemberi idő..Itt Londonban nem igazán látni a napot. 
A távirányítót keresgélve kétszer elbotlottam, beütöttem a lábam, de egyébként tíz perc után sikeresen megtaláltam. Unottan kapcsolgattam a csatornákat, amikor egy olyan híren akadt meg a szemem, hogy majdnem megfulladtam a számba tömött nem kevés pop corn-tól.
-A hírek szerint, a One Direction szívtipróját, Harry Styles-t, az elmúlt napokban egy ismeretlen lánnyal látták együtt. Ami azért furcsa, mert állítólag Harrynek van barátnője. Ez most rossz húzás volt tőle - hangzott a hírmondó hangja, és csatoltak egy képet egy lányról és...Harryről. Amint éppen csókolóznak.
Aztán nem firtatták tovább az ügyet, rögtön más fontos tényt osztottak meg. De nem értettem, a szavak és mondatok összefolytak, és homályosan kezdtem látni a szememet eltakaró könnyfátyol miatt. Most akkor mi van? Harry..egész végig hazudott nekem? Akkor mi értelme volt mindennek? Akkor miért volt velem? Akkor miért törte most össze a szívem? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem. Felálltam, de a lábam meginogott, és visszaestem a kanapéra. Minden lélegzetvételt fájdalmasnak éreztem, és a könnyek csak potyogtak lefelé az arcomon. A külvilág most cseppet sem érdekelt. Belül minta éreztem volna, ahogy csak kettészakad a szívem. És akkor felidéztem mindent..Az első találkozást, hogy mennyire utáltam, aztán mennyire megszerettem, amikor randira hívott, amikor azt mondta, hogy szeret..Mind mind csak üres szavak, és cselekedetek lettek volna? Egy újabb hülye liba, akivel szórakozhat egy ideig, aztán megunja és eldobja? 
Szorított a mellkasom, és alig kaptam levegőt. Azt hittem megfulladok a fájdalomtól, amikor belépett az ajtón anya. Amikor meglátott, egyszerre több érzelem suhant át az arcán, ledobta a táskáit, és odarohant hozzám.
-Mi történt? Shh - nyugtatott, de semmit nem segített. Megragadtam a pólóját, és arcomat a mellkasába temettem. 
-Mi történt? - kérdezte ismét körülbelül tíz perc múlva, amikor kicsit csillapodott. Már mint nem, nem a fájdalom, az olyan erős, sőt még erősebb volt. Hanem megpróbáltam erőt venni magamon, és érthetően elmondani, mi történt.
-H-Harry.. - kezdtem, mire aggodalmasan összeráncolta szemöldökét. - M-megcsalt.
-Micsoda? - kerekedtek el szemei, melyekben harag tükröződött.
-Most mondták a hírekben, és képet is csatoltak, amin egy lánnyal csókolózik - próbáltam elmondani egy szuszra, majd újra szaggatott lett a lélegzetvételem, és kitört belőlem a zokogás. Nem elég, hogy elmegy, de még meg is csal? A düh és a fájdalom verekedtek a szívemben, de a fájdalom még mindig elnyomta a haragomat. 
Nem láttam a rózsaszín ködtől, ami mostanában elvakított. Próbáltam minden régi sérelmem elfelejteni Harryért. Most meg akkor ő okoz nekem hatalmas fájdalmat? 
Abban a pillanatban telefonom hangját hallottam meg, és már a zenéről megismertem, hogy ki hív, ugyanis ezt arra állítottam be, hogyha Harry keres. Rá sem pillantottam a kijelzőre, csak egyszerűen kinyomtam, és visszaejtettem a kanapéra.
Nem akartam vele beszélni soha többet. Semmit. Nem voltam rá kíváncsi. Nem tudom, hogy azért hívott, mert látta a képeket, vagy csak azért, mert esetleg eszébe jutottam. 
-Felmegyek a szobámba - motyogtam erőtlenül, és anya segítségével feltápászkodtam. 
Sajnálkozva nézett rám, én pedig felslattyogtam a lépcsőn, és bezártam magam mögött az ajtót. Semmi nem érdekelt. Az égvilágon semmi. 
Nagyot csalódtam benne. Na meg persze magamban is, hogy bedőltem neki. Amikor tudhattam volna, hogy sztárral lenni nagy felelősség, és eléggé kockázatos. De nem, én vakon megbíztam benne, és belerohantam egy ilyen kapcsolatba. Én tényleg szeretem. Még most is. Így, hogy megtudom, hogy mással csókolózott. Tényleg nem vagyok normális. Most mit kéne csinálnom. Megbocsátani nem fogok. Elvesztette a bizalmam, és ezt nagyon nehezen lehet visszaszerezni. Főleg, ha rólam van szó. Megéltem már rengeteg szörnyűséget, és akkor még ő is belémtapos? Akarva, akaratlanul. Aztán azon kezdtem töprengeni, mivan, ha egy megszállott rajongó kapta le. Olyan is lehet, bár erre nem sok esély van. Najó, de. Nem hihetek mindig a pletykáknak, de ez most elég hihetőnek tűnt. Nem tudom. Nem tudok én már semmit. Hát a bizalmamat elvesztették, nincs itt Megan akivel megtudnám beszélni.
Csodás egy nap, mondhatom.
Ezután az egész napom sírással telt. Amikor kicsit enyhült a düh, jobban emészteni kezdett a fájdalom, s ez így váltakozott estig. Ilyen is régen volt már. Kimerültem a sírástól. Egy forró zuhany eszméletlenül jólesett, aztán miután ezt letudtam, felmentem a szobámba..ismét.
Szinte semmit nem kommunikáltam anyáékkal. Harry háromszor hívott, de nem vettem fel egyszer sem. Hallani sem akartam róla. Pedig lehet, hogy ez az egész egy utálkozó szüleménye, és a riporterek akik persze neki hisznek rögtön berepítették a tv hírekbe. Hát nem tudom. Nem tudok én már semmit.

A vasárnapom körülbelül ugyanígy telt..Sok sok sírással, idegeskedéssel. Többel nem is jellemezném. Viszont hétfőn olyan fordulatot vett minden, hogy még..én sem értem ezt az egészet.
Reggel hihetetlenül letörten ébredtem, de igyekeztem összeszedni magam, mert suliba kellett mennem. Az is kiverte a biztosítékot, hogy nem találtam meg a kedvenc őszi felsőm, ezért egy kék kardigánt vettem fel farmerral, és a Conversemmel. A hajam sehogy sem állt, ezért összefogtam.
Felkaptam a táskám, elköszöntem anyutól, aki kivételesen ma otthon volt, és éppen kávét ivott, miközben egy újságot tanulmányozott. Aztán hirtelen felszaladt a szemöldöke, és felém fordította a címlapot. Harry és az a csaj volt rajta. No comment..
-Tudom. Ez van - suttogtam, rántottam egyet a táskámon, nyomtam egy puszit anyu arcára és kiviharzottam az ajtón. Remek, jobban nem is kezdődhetett volna a reggelem.
Könnyeimet potyogtatva monotonan lépdeltem a sulihoz, aztán amikor már elég közel voltam hozzá, letöröltem a könnyeimet, és egy hamis mosolyt festettem az arcomra.
A sulimból egyébként csak kevesen tudják, hogy együtt vagyok, vagyis inkább voltam Harryvel. Ezért senki nem jött oda hozzám ledöbbent arccal, látva a híreket, hogy most akkor mi is van velünk? Egyedül Darcy. Viszont ahogy felvázoltam szinte ugyanazt, amit ő is látott a tv-ben, dührohamot kapott, és feltett szándéka volt egy-két jobbost adni Harrynek. Díjazom, hogy ilyen harcias ha ilyenről van szó. Komolyan. Csengetésig a kapu előtt ácsorogtunk, én elpanaszoltam Darcynak még egyszer az egészet. Ő pedig türelmesen hallgatta. Amikor megszólalt a csengő, felsiettünk a lépcsőn, és az emelet utolsó termébe, az osztálytermünkbe nyitottunk be. Leültem a padomba, és türelmesen vártam a tanárt. A fizika nagyon lassan telt el, aztán jött a kémia, feleltem. Ötöst kaptam. Természetesen. És akkor nem értem, miért vagyok antiszociális.. No comment. Szünetben Darcyval kimentünk az udvarra. Ő valami béna akciófilmről csacsogott hogy "hűű de szuper, meg hűű de jó" én meg csak bólogattam és "aháztam". Ennyi..
Aztán jött az irodalom, ami elég viccesre sikeredett. Ahogy belépett a tanár, és lecsapta a naplót az asztalra, szigorú tekintettel mért végig minket, mire mindenki elcsendesedett.
-Smith a táblához a többi a könyvét olvassa - mondta a tanár, mire Dave kiment a táblához, és pár"nemtudom", "fogalmam sincs" kijelentéssel szépen megkapta az egyesét. Totál bukás..
Csengetéskor felkaptam a könyvem, beledobtam a táskámba, és mivel ez az utolsó óra volt (ma rövidebb volt) kimentem a teremből. Még a bejáratnál ácsorogtam, amikor odajött hozzám Adam. Aki egyébként ultramenő, és elég jó barátok vagyunk, csak az a kár, hogy nem egy osztályba járunk..Na szóval odajött, és lazán megállt mellettem, zsebre dugott kézzel, és a hátát a falnak nyomta. Nem mondom, hogy nem helyes, mert nagyon is az.
-Miújság? - húzta féloldalas mosolyra a száját. 
-Hát..csalódottság, fájdalom..
-Mi történt? - ráncolta össze a szemöldökét, és gondterhelten, mélyen a szemembe nézett.
-Harry valószínűleg megcsalt..Csókolózott egy másik lánnyal.
-Milyen Harry?
-A barátom..vagyis csak a volt barátom - magyaráztam, miközben lesütöttem a szemem - És most annyira nem találom a helyem, és olyan rossz minden és olyan jó hogy meghallgatsz és.. - magyaráztam, aztán olyan dolog történt, amire végképp nem számítottam. Adam megragadta a karom közelebb húzott magához és megcsókolt. Először kérdőn meredtem a semmibe, aztán nem tudom miért, de lehunytam a szemem, és hagytam. Aztán fogalmam sincs, mi ütött belém, de "ha Harrynek szabad, nekem miért ne?" alapon visszacsókoltam.
Nem tudom meddig tartott, az egyetlen, amit hallottam a csend volt. Aztán kinyitottam a szemem. Az összes diák, aki még ott volt, minket nézett. Elvörösödve hajtottam le a fejem, és a cipőm orrát kezdtem tanulmányozni. Most akkor...mi van?
Adam lazán elmosolyodott, aztán ellökte magát a faltól, és engem kikerülve kiment a suli kapuján. Darcy, aki még mindig döbbenten pislogott hol rám, hol az egyre távolodó irtó menő fiúra, aki az előbb csókolt meg.
Közelebb jött hozzám, és hitetlenül rám meredt.
-Te normális vagy?
-Hát.. ez most így alakult.
-Mi az, hogy így alakult? Neked barátod van - üvöltött, aztán elhallgatott, és suttogva hozzátette - vagyis volt..
-Volt.. - sóhajtottam és a járdát kezdtem fixírozni.
-Most akkor mi van? - simította meg a karom, és most már finomabban, és óvatosabban, hogy meg ne bántson, a szemembe nézett.
-Őszintén? Fogalmam sincs - tártam szét a karom hitetlenül, és igyekeztem nem törődni a még mindig rám szegeződő szempárokkal. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha én is megcsaltam volna Harryt. És ez részben igaz is. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, és az érzéseimben sem voltam már biztos. Lehajoltam, hogy bekössem a cipőfűzőmet, amikor egy kis cetli esett ki a pulcsimnak a zsebéből. Adam írt. A lapon ennyi állt: Írok majd sms-t, hogy megbeszélhessük a dolgokat..
Hát, oké. Ez..furcsa!
Hazaérve anyut otthon találtam, éppen a konyhában készített vacsorát. Felültem a konyhapultra, és néztem a ténykedését.
-Mi volt a suliban?
-Semmi - feleltem, mire rám nézett, mert egyébként mindig elmondom, hogy mi volt.
-Kémia ötös, csók, sok-sok marhaság, jó zenék a sulirádióba, fájdalom, bizonytalanság, és kész káosz - hadartam, mire anyu arcán több érzelem suhant át. Többnyire döbbenet, együttérzés, és szomorúság?
-Csók? - kérdezett rá.
-Adam, tudod nagyon menő, amíg nem volt Harry, bevallom tetszett is egy kicsit..Szinte a legjobb fiúbarátom. És ma megkérdezte, hogy mi a baj, elmondtam neki mindent, ami bántott, és egyszer csak megcsókolt - magyaráztam.
-Értem.. - sóhajtott egy hatalmasat, és gondterhelten rám nézett. -Mit érzel iránta?
-Nem tudom - fújtam ki hangosan a levegőt, és magam elé meredtem. Most az egyszer tényleg nem tudtam. Olyan rossz érzés volt, hogy Harry valahol ott bolyong Amerikában, és lehet, hogy százszor megbánta, vagy lehet, hogy nem is történt meg, csak egy nagyon jól összeszerkesztett kép volt, ami egy utálkozó szüleménye. Nem tudom.. Azt tudtam, hogy nagyon rosszul érzem magam a történtek miatt.
Telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, és már majdnem kinyomtam, amikor az egyre erősödő zenét felismerve rájöttem, hogy rég nem látott barátnőm hív.
-Szia Megan - szóltam bele félig vidáman, félig szomorúan a telefonba.
-Szia Maddie, képzeld, megyünk haza látogatóba. Illetve már úton vagyunk - újságolta, illetve belevisította a telefonba, ezért eltartottam kissé magamtól a készüléket.
-Komolyan? Ez csodálatos - ugrottam le a konyhapultról, és beszaladtam a nappaliba.
-Igen, már felszálltunk a repülővel. Persze kikönyörögtem, hogy hamarabb hazajöjjünk, mert anyáék csak karácsony előtt akartak indulni - hadarta, és örült önfeledten, én meg véletlen elkalandoztam. Hozom a formám..No comment. - Itt vagy?
-Persze, persze, elbambultam - hebegtem.
-Semmi baj. Figyelj, a gépünk délután öt órakor száll le, találkozhatnánk.
-Persze, ránk férne már egy kiadós beszélgetés - mosolyodtam el.
-Bizony. De most le kell tennem, írok ha leszálltunk.
-Rendben. Szia, puszi - köszöntem el, majd bontotta a vonalat.
-Meganék hazajönnek - újságoltam anyunak, és valamilyen szinten kicsit boldogabb voltam. Megan semmit nem tud a Harry vs. Adam dologról, gondolom nem látta a tv-ben az ehhez kapcsolódó hírt, a suliban pedig ugye nem volt ott, hogy lássa a csókot. Szóval, szegény teljesen le lesz maradva. A sulitáskámat felkaptam a vállamra, és felmentem a szobámba tanulni. Mert hogy azt is kéne.. 
Miután minden leckémmel kész lettem, egy dolgom maradt. Várni Megant. Hogy végre találkozzunk. És abban reménykedtem, hogy valami csoda folytán minden olyan lesz mint régen, nem megy el többet, nem hagy egyedül, elfelejtjük ezt a Harry/Adam ügyet, és visszatér minden a régi kerékvágásba. Hát, ez mind feltételezés, és a annak a valószínűsége, hogy valaha is minden olyan lesz, mint régen..hát nem sok..










19 megjegyzés:

  1. A mai nap elolvastam az összes részt. Úgy gondolom, hogy nincs értelme áradoznom, hogy milyen hű meg ha ez/ezek a rész/részek. Szóval, a legeslegelején, az első néhány rész még tetszett. Hogy miért? Mert végre egy olyan lányról olvastam, aki nem esik hasra a 1D-től. Aki legszívesebben leköpte volna őket. Aztán kezdett igazán sablonossá válni az egész. Előre kiszámítható volt, hogy pont abba a fiúba fog Maggie beleszeretni, aki eleinte a legjobban utált. Egészen elképesztő és hihetetlen módon, már a második randijuk után teljesen beleesett Harrybe. És a legviccesebb az hogy kb. két nap alatt egymásba szerettek, és állítólag megismerték egymást. Mégis hogy? Hogy lehetséges ez? Annyira lehetetlen az egész! Ilyen nincs! Komolyan, már reméltem hogy végre ez egy olyan blog amiben valóságos dolgok történnek. De nem. Mellesleg, milyen ember az aki már pár randi elteltével belezúg valakibe úgy, hogy azt mondja neki hogy "szeretlek és soha nem hagylak el!". Ezen nagyon sokat röhögtem. Egyébként, meg ha valaki elkezd járni egy sztárral, akkor számítania kell arra, hogy előbb utóbb az elutazik, turnéra megy, vagy a legrosszabb esetben, de megcsalják. Igen, elolvastam az eddigi összes részt amit írtál, mert kíváncsi voltam, hogy ez is olyan lesz e mint amilyen a többi. Csalódtam. Bocsi, de ez az igazság. Nem állt szándékomban megbántani, és most lehet engem jól utálni, amiért ez leírtam. Csak tessék. És ha hiszed, ha nem, én is directioner vagyok. Bizony. Mellesleg direkt írtam név nélkül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. teljesen egyet értek..valamint a történet elején Liam szakított Danivel, utána megint együtt voltak...

      Törlés
  2. Egyetértek az előttem szóló Névtelennel!Kezdheted,h névtelenül oltogatni milyen aljas,gyáva húzás,de szerintem most lényegtelen.Lehet jönni ízlések és pofonok,valamint ehhez hasonló dumákkal,de a sztori tényleg sok helyen vérzik.A mai világban a fiatalok,főle ilyen Harry Styles-féle nőcsábászok nem mondanak egy csajnak olyat,h sose hagyja el!Ez abszurd!A másik pedig:2 randi után,hogy lehet teljesen szerelmes egy olyan srácba,akit eddig utált?Szerintem ezen kicsit dolgozhattál volna.Szerintem is az első 3-4 rész jó volt,aztán számomra elkezdett csökkenni a színvonalak!Szerintem ha most észbekapsz,még mindig lehet belőle egy szuper befejezésű sztori.Csak pár helyen kell változtatni!Ezt nem bántásból mondom,és én is directioner vagyok!Szerintem olvasd el,mert az építő kritikából lehet a legtöbbet tanulni!

    VálaszTörlés
  3. Kövittt !!! puszi..Lili

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper lett!Kövittt!!! xoxo..Emma

    VálaszTörlés
  5. az elso ket komizonak reszben tenyleg igaza van, hogy kehet hogy egy kicsit sablonos. de en ettol fuggetlenul szeretem. igaz neha vannak olyan resz ami nem olyan izgalamas mint a tobbi, de ettol fuggetlenul jo:) mondjuk ez a resz engem elegge meglepett hogy az a meno srac csak ugy lesmarolta... kivancsi vagyok hogy mi lesz ebbol:) siess xx

    VálaszTörlés
  6. Névtelenül könnyű oltogatni... mindegy is én szeretem a blogodat! Amúgy Díj neked Nálam kedves blogíró :) xonewayoranotherx.blogspot.hu

    VálaszTörlés
  7. Szia! Szerintem nagyon jó a blogod,holott én nem vagyok túl nagy blog rajongó. Nagyon jó a képzelőerőd, az egész sztorinak van füle és farka, vannak benne izgalmas részek, fordulatok. Csak így tovább, sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
    U.I.: A negatív kritikát pedig tekintsd építőjellegűként, ne hagyd magad eltántorítani az írástól! Amint az életben is, nem szerethet mindenki, ugyanúgy az írásod sem tetszhet mindenkinek. Szerintem folytasd amit elkezdtél,jó úton haladsz:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett!! Siess* Kövittt :) :D

    VálaszTörlés
  9. kövitttt nagyon jóóó ;)

    VálaszTörlés
  10. Szia!Benne lennél egy blogcserében?:)
    Ha igen itt a blogom, és kérlek itt jelezz vissza!:http://shesnotafraidyeah.blogspot.hu/
    Előre is köszönöm! x

    VálaszTörlés
  11. miért nem írod meg a kövi részt?????????????????????????????? :'(((

    VálaszTörlés
  12. Heeyho itt vagytok még? Hamarosan kövi rész!!:)

    VálaszTörlés
  13. Szia, ma végigolvastam a blogod, és nem rossz, tény, hogy kicsit sablonos, de nekem tetszik :))) bár már Cortez előtt sütött róla, hogy SzJGer vagy ;))) Ha te szeretsz írni, soha ne add fel ;) Az utálkozónak csak annyit, hogy biztos rengeteg munkája van a részekben, és jó lenne ha nem szólnád le, még akkor sem, ha tudnál jobbat íni (a hozzászólásod alapján nem erre következtetek)
    Csak még annyit, hogy kifejezett utálom az 5 fiú nyálas képét, de a blogod mégis tetszik :))) félreértés ne essék, a zenéjüket birom :)))

    VálaszTörlés
  14. Amúgy kissé SzJGsek a fordulatok, és ezért nem értik a többiek, hogy honnan jön ez a hirtelen szerelem :)))) de én tudom
    I Love szeptemeber 8 <3333

    VálaszTörlés
  15. Ez a történet nyilván valóan fikció, ezért érthető, ha vannak benne a valósághoz hűtlen elemek, de nem baj ;) xxxx

    VálaszTörlés
  16. Mikor lesz rész?

    VálaszTörlés